Élesztő helyett mennyi kovászt használjak?

kovász

Az egyik legtöbbször feltett kérdésetek. Nálam erre nagyon egyszerű a képlet.

Vajjal, tejtermékkel, tojással dúsított kelt tészták esetében (pl: kalács, kakaós csiga, túrós batyu) a liszthez viszonyítva 40%-nyi kovászt használok, de tapasztalatom szerint, hogyha csak és kizárólag kovásszal készítjük, akkor nem lesz olyan foszlós és egy kicsit szárazabb lesz a bélzete, ezért érdemes kipróbálni a hibrid verziót, vagyis a liszthez képest 2,5% élesztőt a 20% kovászt teszünk bele.

Kifliknél, zsemléknél, kenyereknél a liszthez képest 25-35% kovásztartalommal dolgozok.

Nyilván ebben az esetben a tészta össztömege megnő, ami engem speciel egy fonott kalácsnál nem zavar, mert legalább nem kell már másnap újrasütni, viszont egy túrós batyunál már figyelembe kell venni a tészta mennyiségének a növekedését a töltelék esetében, vagy példának okáért tegnap a Bienenstich (Mandulás Krémes) tésztáját kovászosítottam át papíron: Normál esetben 190 g liszt szükséges a tésztához, hogyha élesztővel sütjük, viszont ő egy 22 cm-es tortaformára íródott recept, aminél nagyon nem mindegy, hogy az a 40% kovász még plusszba hozzájön, így addig játszottam a mennyiségekkel, amíg bele nem foglaltam az össztömegbe a 40%-nyi kovászt, így lett a lisztem súlya 135 g x 0,4 = 54 g (kovász) = 189 g tészta. Szóval szerintem nagyjából így egálban leszek és ugyanakkora lesz a süteményem, mint az élesztős verzió.

Kovásszal az élet – kovászgondozás

kenyerek, kovász

…avagy így tartom életben a már sütőképes / nagykorú kovászom

Kovászunkat életben tartani nem olyan para, mint felnevelni, ígérem! Jogosan merül fel bennetek a kérdés, hogy „Oké, de most hogyan tovább? Az örökkévalóságig etetgessem reggel-este? Takargassam, cirógassam, énekeljek hozzá?” A jó hírem az, hogy innentől szinte alig kell vele foglalkoznunk. Tehát miután frissen felnőtt/sütőképes korba lépett kovászunkkal megsütöttük életünk első kenyerét, maradt egy adag kovászunk az üvegben, amit én kenyérsütés után rögtön be is szoktam tenni a hűtőbe. Ez lesz az ún. anyakovászunk.

A hűtőben tartott anyakovászom, kicsit hányaveti módon, én csak akkor etetem meg (1:4:4 arányban), hogyha már csak egy kis kaparék van az alján, kb 1 teáskanálni, tehát kb 5-10 gramm! Ezeknél az etetéseknél miután bekevertem, megvárom amíg megjelennek benne az elő bubik, majd rögtön beteszem a hűtőbe. Fontos nagyon, hogy sosem szabad elhasználni teljesen és ezt csak zárójelben magamnak: Hanna soha többé ne vidd át anyáék/nagymama hűtőjébe – csak megetetett, másik üvegbe áttett kovit szabad utaztatnod! Még ilyen álmatlan éjszakát…

Szóval, ha kenyeret sütök a kiindulási alap az, hogy minél többször etetem meg sütés előtt, annál erősebb lesz és annál jobban tud dolgozni a kenyérben. Különböző arányokkal szoktam etetni, de ez minimum 1:1:1 (gyorsabb érési idő 4-5 óra), maximum nálam 1:4:4 (hosszabb, kb 7-9 órás érési idő) szokott lenni.

Kenyérsütés előtt a legelső feladatom mindig az, hogy megnézem leendő kenyerembe hány gramm aktív kovász szükséges. Ezt az X mennyiséget én kétszeri etetéssel szaporítom. A kis anyakovászomból az első etetésnél kiveszek 5 grammot, az anyakovi rögtön visszamegy a hűtőbe és a kivettet ezt fogom a receptben megadott mennyiségre felszaporítani és innentől visszafelé számolok. Fogom a receptben leírt X g-t és elosztom az arányszám összegével, majd az 1 részét ismét visszaosztom az első etetés arányszámainak összegével is.

Természetesen minden családnál kialakul egy adott ritmus, egy szimbiózis a kovász és a mindennapjaink között. Az én rendszerem egy kétszemélyes háztartás kéthetente való kenyérsütésére kalibrálódott és ebben nagyon nincs is recept. Mindenkinél más-más szempontok és felhasználá szerint alakul egyedivé.

TIPP / ha tudjuk, hogy jó ideig nem tudunk neki enni adni, akkor tömörebbre kell etetni: kicsit kevesebb vízzel és így tenni a hűtőbe. Érdemes egy kis adag kovászt megszárítani, hogy vész esetén legyen kéznél feléleszthető tartalék. Sütőpapírra kikenek az aktív koviból, megszárítom – porrá is őrölhetem – és üvegbe teszem.

Előszó a kovászneveléshez

kenyerek, kovász

..vagy something like that

100%-os hidratáltságú kovászt készítünk, ami annyit jelent, hogy (1:1) azonos arányú lisztmennyiséget keverünk ugyanannyi mennyiségű vízzel. Tehát 30 g liszthez, 30 g vizet keverünk. Lehetne ugyan játszani, de én nem szoktam bonyolítani a kovász hidratáltságával az életem. Számomra így is tökéletes kenyérke lesz a végeredmény. Most. Még. A teljes kiőrlésű kovászok szeretik az alacsonyabb 70%-os hidratációt.

Kovásznevelés lépésről lépésre e-book!

Szeretnél saját kovászt nevelni, de nem tudod, hogyan kezdj neki? Ez az e-book lépésről lépésre végigvezet az egész folyamaton, az alapoktól egészen a gondozásig.

✔ Mi a kovász?
✔ Napi lebontásban segítek a kovásznevelésben (1-8. napig)
✔ Kovásznevelés, kovászgondozás, anyakovásszal az élet
✔ Hogyan tároljuk a kovászunkat?
✔ Mikor süthetünk vele?
✔ Extra receptek maradék kovász felhasználására.

Az E-book a Patreon oldalamon megvásárolható.

Tovább az e-bookhoz

Háttérinfó, napirend.
A természetes élesztőgombák spórái mindenhol megtalálhatóak (a lisztben, a kezünkön, a levegőben és a fakanálon is). Ezért hogyha a lisztet és a vizet összekeverjük és 24 órán keresztül nem piszkáljuk, nem kukucskáljuk, hanem huzatmentes, meleg (23-26 fokos) helyen erjedni hagyunk, 24-48 óra múlva már apró buborékokat (első életjel) láthatunk benne. Ez még sajnos nem jelent biztos sikert.

A második, vagy ha kevésbé aktív, a harmadik naptól kezdjük megetetni. Megetetni: biztosítani számára a további lisztet és vizet, amit felhasználva tud fejlődni. innentől naponta keletkezni fog 30-60 g fölösleg, amitől mindenki fájó szívvel válna meg, éppen ezért a felhasználására is van ötletem. De ne fájjon érte a szívünk, hogyha kukába kerül, hozzátartozik a neveléshez. A kovász szerkezete minden etetéssel egyre szálasabb, lyukacsosabb, erősebb lesz. A kovásznevelésünk végére pedig megszületik az érett anyakovászunk, aki már képes lesz, hozzáadott bolti élesztő nélkül, önmagában is megemelni és a duplájára keleszteni a már régóta vágyott, leendő kenyerünket.

A folyamat naponta körülbelül 10-15 percet vesz igénybe, viszont magamból kiindulva, annál nagyobb lesz saját türelmetlenségünk, ami végigkíséri majd az egész hetet. Én tényleg alig bírtam magammal, óránként nézegettem minden szögből, természetes fényben, ha ott nem láttam bubikat, akkor a lámpafényben. Kabaré volt, ahogy bámulom a világosbarna „trutyikeveréket” a befőttesüvegben. Sőt, most visszaolvastam a Kovász-szerelem II. bejegyzésemben, hogy „Rendesen nyugtalanul aludtam az első pár napban, hogy vajon beindul-e a kovászpalánta – meg tudom mutatni az órámon, igen kevés a mély alvásom ideje.” De ez csak az én agymenésem volt, mert már teljesen beszippantott.

A következő lépéseket a Kovásznevelés című bejegyzésemben megtalálod.