utazás

A lenyűgöző Puglia

Kalandjaink a nagyvilágban

Budapestről vasárnap indultunk Bariba, a repülőút nagyon gyors volt és szinte hipp-hopp ott voltunk körülbelül 1,5 óra alatt. A reptérről bebuszoztunk a belvárosba, majd vonattal suhantunk tovább leendő szálláshelyünk kis városába, a gyönyörű, festői, ékszerdoboz Polignano a Mare-ba.

  1. Poliagno a Mare, a legszebb ékszerdoboz – első nap
  2. Poliagno a Mare és Monopoli – a második nap
  3. A mesés Alberobello – harmadik nap
    1. Locorotondo
  4. Irány a festői Matera – negyedik és ötödik nap 
  5. Altamura, Bari – hatodik nap 
  6. Bari – Hetedik nap 
  7. Utazás Pugliában – általános tudnivalók 

Polignano a Mare, a legszebb ékszerdoboz – első nap

Húzzuk a bőröndünket a köves utcákon szállásunk felé igyekezve, erre megcsapja orrunkat valami mennyei illat, aztán látunk a kereszteződésben két férfit, hogy valamit eszik. Hmm… majd meglátjuk a kis boltot: Focacceria del Corso. Na mi legyen, hullák vagyunk, nagyon éhesek, aztán csak lepakoljuk a bőröndöt a Dimora Anvi szálláshelyre és visszajövünk.

Szerencsére még nyitva van, vasárnapi szieszta ide vagy, ezen nagyon izgultunk, de a csillagok nekünk kedveztek: ezt meg kellett kóstolni. Én még ilyen finomat nem ettem, az olívaolajtól ropogott az alja, a tetején ropogós olívás kenyérmorzsa, a tésztája puha, a paradicsom, olívabogyó és a hagyma hármasa pedig valami mennyei volt. Nem mondtam volna meg róla, hogy EZ ENNYIRE BRUTÁLIS, de AZ volt, életem Foccacciája lett, brutálisan finom volt.

Három éjszakát töltöttünk itt, így három éttermet is lehetőségünk volt kipróbálni, mindet szívből ajánlom, hogyha már gasztronómia, jönnek is mindjárt szépen sorban, mesélek róluk!

A városka pedig nézzétek, milyen csodás:

Délután fagyiztunk a Tripadvisor szerinti legjobb helyen (ezt csak most láttam már) hát nagy volt a sor, nyilván beálltunk a Mario Campanella Il Super Mago del Gelo fagyizóban. Egy tündéri hely, idős bácsik szolgálnak ki, akik már kismillió éve szolgálják ki a turistákat hatalmas szeretettel. Kérheted felesben vagy akár három, négy ízben is az egy gombóc fagyit. Micsoda szuper gondolat! Hatalmas adag, nyilván és ah a kókusz, pisztácia őrült finom volt.

Csak magában Panna-t ne kérjetek, mert az sima cukrozott habtejszín 🫣 ezt bebuktam – megkérdeztük az előttünk fagyozókat, mit esznek és Pannát mondtak, nyilván valamivel keverték, ezért kértük azt, háááát na! Úgyhogy a nagy Panna-stresszben le se fotóztam a fagyit… 😅 Tök érdekes, hogy szeretik a fagylaltot tejszínhabbal ötvözni, szóval ami már így is durva, még tesznek rá egy hatalmas lapáttal. Kemény! Itt mindenképpen kóstoljátok meg a híres Caffè Speciale amarettós-citromhéjas kávéspecialitásukat is!

A napot városnézéssel és Red Bull Cliff Diving sziklaugró versennyel (hihetetlen, hogy pont most volt, fergeteges hangulatban zajlott a verseny) zártuk, elkaptuk a naplementét, a csodálatos összes szinonímiát képzeljétek ide kérlek, nincsenek már fokozó szavaim a látványra és élményre.

Végül vacsoráztunk egyet egy isteni pizzériában Il Quadrifoglio Aperol Spritzel, ahogy kell. Burratas és My Puglia pizzát is ettünk, amin a helyi specialitásuk, egy sós keksz, nasi is elfoglalta helyét feltétként. 

Szóval Polignano a Mare, ez a városka valami elképesztően csodálatos. A 7 város közül, ahol az utunk során jártunk, Poliagno a Mare a kedvencem. Ódon pici utcáival, sziklás tengerpartjával, csoda szirtjeivel lenyűgöző látvány és élmény volt. Szállásunk a belvárosban volt, de még így is belekalapáltunk 16 km-eket a lábainkba minden este. Mert volt miért menni, milyen az esti, a délutáni, a naplementében, az éttermei varázslatosak, a helyiek végtelenül jófejek és kedvesek voltak, másnap fülig ért mosollyal integettek nekünk a sétálóutcán! Ezt a várost csak ajánlani tudom. 

Polignano a Mare és Monopoli – a második nap

Másnap reggeliért kutatva nyakunkba vettük a várost és becsattogtunk a helyi vegyesboltba Centro Formaggi, ahol a sonkák a plafonról lógtak, a parmezánok pedig nagyobbak voltak mint négyünk feje összesen. Nem igazán tudnak egyébként angolul, de valahogy mindig megoldottuk a kommunikációt, itt megtudtuk az eladó hölgytől megtudtuk, hogy nincs kenyere, de vegyünk a pékségben. Vettünk zsemléket, majd visszamentünk hozzá, és megkértük, készítsen szendvicset. Hű, ez durva szendó lett! Teletömte sonkával, mozzarellával, rukkoltával és paradicsommal, majd visszamentünk a szállásra (minden nagyon közel volt, tök kicsi település) és jól megreggeliztünk. A szendvicskészítés 18 € volt négyünknek, de nagyon jól laktunk, bőven estig kitartott. Nincs sok bolt egyébként, kb 2-3 élelmiszerboltot találtunk a városban, szóval nem az van, hogy bármikor belebuksz és vásárolsz. Minden étkezésre fel kell készülni jó előre.

Amíg anyáék vásároltak, húgommal fényképezkedtünk, majd elmentünk a piacra és ezután átvonatoztunk Monopoliba, kemény 7-8 perces menetidővel. Ide már fürdőruhával felpakolva érkeztünk, hogy megejtsük első fürdőzésünket a tengerben, aah nagyon jól esett, nem tudom leírni, hogy hol fürödtünk, mert egy teljesen random helyen, ahol többen is fürödtek. Monopoli is gyönyörű város! Megnéztük a templomot, fagyiztunk egyet a Bella Blu-ban, délután hazafelé vettük az irányt Poliagno a Mare-ba.

Este Polignano a Mare-ban tenger gyümölcsei vacsorát tartottunk az Il Grottino-ban, én kagylós spagettit ettem, jézusom, mennyei volt, elmaradhatatlan Aperol Spritzel és Limoncelloval. Leírhatatlan a hangulat ebben a kis, éttermekkel zsúfolt utcában. A napot megkoronázta egy hatalmas hír és izgalom, hogy megszületett legjobb barátnőm kislánya, jaj olvadtunk el mindannyian! 

Pózoltam kedvenc növényemmel is, hát mekkora levele van!!!???

A mesés Alberobello – harmadik nap

Awwwwh a második legszebb város, ami a jellegzetes épületeiről, a trullókról, kúpos tetejű, fehérre meszelt kőházairól híres. Alberobello trullói az UNESCO Világörökség részét képezik. A trullók (olaszul: trulli)  Puglia régió egyik legismertebb jelképei. Egyedülálló építészeti stílusukat a szárazon, habarcs nélkül rakott mészkőfalak és a szimbolikus jelekkel díszített kúpos tetők jellemzik.

Eredetileg parasztcsaládok lakták őket, és az egyszerű, mégis praktikus szerkezet miatt voltak népszerűek. Ma már az UNESCO világörökség részei (1996 óta), és Alberobello történelmi központjában sétálva több száz trullót csodálhatunk meg, éttermeket, szuvenír boltokat és cukrászdákat, apartmanokat és nyilván magánházakat is rejtenek a kis házikók. Itt megnéztük a helyi Trullo Sovrano múzeumot, ahol bemutatták, hogy éltek a házikókban. 

Elképesztően különleges hangulatot adnak a városnak, mintha egy mesefalu utcáin járnánk. 

Ebédeltünk egyet a Plantone nevű szendvicsezőben, ahol Puccia-t kóstoltunk, ami Puglia régió népszerű utcai étele. Egy kerek, lapos kenyér, amit gyakran szendvicsek készítéséhez használnak. A tésztája pizzatésztához hasonló, és a receptje durumlisztet, kováászt és olívaolajat tartalmaz és sokféleképpen tölthető. Én csípős szalámisat, csípős paprikásan ettem. Mennyei volt.

Levezetésképpen sütiztünk egyet a Martinucci-ban, mert nekem már a harmadik nap nagyon hiányzott az édesség… Babá Monoporzionet (Rum Baba), ami egy élesztős tésztából készült sütemény, amit rumos szirupba áztatnak, ami full hideg volt, és még jégkristályok is voltak benne, rendkívül hűsítő volt! Apa egy dupla csokis süteményt választott és megkóstoltuk a Pasticciotto crema limone e mandorlet, ami egy Pugliában hagyományos, töltött olasz sütemény. A linzertészta kosárkában citromkrém vagy valamilyen ricottás töltelék található vagy csokoládé, pisztácia krém, ah. Mennyei. 

Locorotondo

Délután buszra pattantunk és átmentünk Locorotondo-ba, ami szintén szép volt, de utólag kihagynám és maradnék Alberobello mesebeli utcáin estig. Hú itt nagyon kalandos volt a hazaút, alig találtuk meg a buszmegállót, plusz elég későre hagytuk a visszautat, ide oda szaladgáltunk a négysávos kereszteződésben, mert mindenki mást mondott, honnan is indul a busz. Aztán szerencsére meglett, érkezett, felszálltunk. Mondjuk ebben is volt kaland, mert a buszon nem lehetett jegyet venni, csak online, kerestük ugyan, de ezt nem sikerült abszolválni sehogy sem, de a sofőr nagyon jó fej volt, hogy felengedett bennünket, különben nem tudom, hogy jutottunk volna haza, ekkor már teljesen hulla voltam.

A Poliagno a Mare-i búcsúestét egy nagyon édes Pizzeria és Antipasteriaban, az Al Buco Preferito Tranquillage-ban. Az esti vacsikat 3 főétellel oldottuk meg négyen, hogy már ne legyen nehéz a gyomrunk, mégis kellett bele valami, mert igencsak sokat gyalogoltunk minden nap. Pisztáciás pizzát, sült cukkinivirágot, apa pedig egy sült rizses, krumplis kagylót evett, ami nagyon finom volt. Végül tiramisuval zártunk! Érdekes, hogy egyedül csak itt ettünk tiramisut.

Közben kaptam egy ajánlást, hogy menjünk el Francescoval hajókirándulni, körbemutogatja a sziklák barlangjait, Airbnb-n lehet foglalni, viszont nem sikerült még éjszaka, szóval reggel, megbeszéltük a szállásadóval, hogy a csomagjainkat a lépcsőházban hagyhatjuk és fogtuk magunkat, egy laza 4 km-es sétával elmentünk a San Vito-i hajókikötőbe.

Csak egy pici útszakaszon kellett az autóúton gyalogolni, a többi bicikliút és gyalogút, simán bevállalható. Mondjuk naptejet kenni kell magunkra, mert itt a lábam kegyetlenül sétafoltosra égett. Francesco-t nem találtuk meg, pedig már az egész kikötő őt kereste 🤣 viszont egy másik hajóba befértünk, a végén csobbantunk, ugráltunk a hajóról a tengerbe, Prosecco-ztunk és nasiztunk. Szuper út volt, plusz megjegyzem itt a tengerpart valami csodaszép volt, ezt ne hagyjátok ki, hogyha jöttök! A kapitányunk is szuper jófej volt, áh kihagyhatatlan. A hajózás fejenként 35 € volt.

Irány a festői Matera – negyedik és ötödik nap 

Materába szintén kalandosan jutottunk el, felújítják a vasútvonalat és kb senki sem tudta, hol lehet jegyet venni, végül pótlóbusz, vonat, busz kombinációval érkeztünk meg Dél-Olaszország egyik legkülönlegesebb városába, amely híres a sziklába vájt lakásairól, az úgynevezett Sassi di Matera-ról. Ezek az ősi barlanglakások a város két domboldalán terülnek el, és Materát a világ egyik legrégebben folyamatosan lakott településévé teszik. A város 1993 óta az UNESCO világörökség része, nem véletlen, hisz különleges hangulata, kőbe vájt utcái és épületei egyszerre idéznek ősi múltat és spirituális időtlenséget.

Megérkezve egy hatalmas fesztiválba csöppentünk, amit az utazás dátumának fixálása után tudtunk meg, szóval véletlen is, és nem is. Matera a kultúra és vallási hagyományok központja is: minden év július 2-án rendezik meg a Madonna della Bruna fesztivált, a város legnagyobb és leglátványosabb ünnepét. A színes vallási körmenetet egy díszes kocsi felvonultatása és annak rituális széttépése zárja, ami a város egyik legizgalmasabb hagyománya.

Tele volt a város fiatalokkal, akik a kocsi darabjaiért sorakoztak fel. A város központja kordonnal volt elkerítve, csak a helyieket és a VIP vendégeket engedték be, plusz azokat a turistákat, akik szállása az elkerített területen volt, ha mutattak foglalási igazolást. 

Ezen az estén a Ristorante Nadi-ban vacsoráztunk. Az étel nagyon finom volt, bár elég kis adag. A szállásunk gyönyörű volt: Giù nei Sassi és 20 méterre volt az étterem, ezért amíg készült a paradicsomos Raviolim, addig hazaszaladtunk és lezuhanyoztuk a reggeli fürdés nyomait, egyszerűen muszáj volt így gazdálkodni az idővel, nehogy lemaradjunk a fesztiválról. Mondjuk én besokalltam a tömegtől és hazamentem, de élmény volt így is.

Ez a különleges atmoszféra a filmes világot is megihlette. Mel Gibson “A Passió” (2004) c. filmjének számos jelenetét itt forgatták, mivel a város autentikus, biblikus hangulata tökéletesen illeszkedett a jeruzsálemi jelenetekhez. A 2021-es James Bond-film, a Nincs idő meghalni nyitójelenete szintén Materában játszódik, ahol Daniel Craig autós üldözés közben száguld végig a Sassi meredek, kanyargós utcáin, így a város egyszerre lett spirituális zarándokhely és akciófilmek ikonikus háttere. 

Másnap nyakunkba vettük a várost, egy kis csemegeboltban reggeliztünk, mint a legelső reggel, múzeumok, templomokat látogattunk meg, aztán bevásároltunk a vacsorához. Ebédre visszamentünk az Uacciardidd Butchers Since 1946 csemegeboltba, amit egy idősebb házaspár üzemeltet, lasagna-t ettem, hát kihagyhatatlan volt ez is.

Altamura, Bari – hatodik nap 

Ó a nénik! A tésztakészítő nénik városa. Altamurába vonattal érkeztünk, a csomagjainkat a vasút melletti kocsmában hagyhattuk, végtelenül kedves volt a tulajdonos, hogy megengedte. A nénik hagyományos orecchiette tésztát készítenek. Ha beírod Instagram keresőbe, hogy Altamura, azonnal kiadja őket.

Hatalmas helyi kenyérszeleteket kennek nutellával, vagy hatalmas több literes aperolt kevernek, zseniális a marketingesük, aki egyébként az egyik felszolgáló, mintha ezt mondták volna, mert nehezen értettük. Annyira cukik voltak, nyilván itt is, az Antico Forno Santa Caterinaban, ettünk, Foccacciát, meg egy csokis brióst. A helyi kenyerek hatalmasak és nagyon különlegesek.

Aztán sokáig nem bírtuk, a következő sarkon leültünk a Caffé Svevo-ban sütizni és kávézni, itt már kijött rajtunk a hét fáradtsága rendesen, az állandó napi 15-16 km-ekkel. Négyféle Pasticciottit kóstoltunk: citromkrémeset, amarettósat, csokoládésat és pisztáciásat. Pfú, ütős volt. Majd visszamentünk a kocsmába a csomagjainkért és gondolva, hogy a tulaj nem fogad el semmit a kedvességért cserébe, koktéloztunk egyet, így a vonatút felettébb jókedvűen telt, hatalmas nevetésekkel.

Hullafáradtan érkeztünk meg Báriba, de még elmentünk a fürdeni (na itt teljesen más a tenger, homokos és nem szép tiszta, legalább is ahová mi mentünk, szóval sokkkkal inkább Poliagno a Maret ajánlom) majd tenger gyümölcsei vacsorával búcsúztunk a L’ancora Ristorante étteremben a várostól. Életem első igazi, eredeti carbonaraját ettem egy hatalmas adag Pina Coladaval, mennyei volt! Tettünk még egy hatalmas városnéző sétát, jézusom van Bialetti bolt is, úgy sajnáltam, hogy bezárt. Majd igyekeztünk éjfél körül ágyba kerülni, mert másnap még a hazarepülés előtt reggelizni terveztünk és apróságokat vásárolni az itthoniaknak.

Bari – Hetedik nap 

A terveinkből a reggeli simán összejött, NYILVÁN MEGINT Foccacciát ettünk, hát nem mondom, hogy még kívántam volna… de az első falat után, megint imádtam és nagyon jól esett. A szuvenírek viszont nem sikerültek, szóval inkább Poliagno a Mare-t, Alberobello-t vagy Materát ajánlom vásárláshoz. A 16-os busszal mentünk ki a reptérre fejenként 1 €-ért, diákoknak ingyenes. Bár rettentően tömve volt a busz, de kínunkban és az élményektől teletömve végigröhögtük. A reptéren biztos, ami biztos megebédeltünk a változatosság kedvéért Foccacciát és Pizzát 😅 mondjuk halljátok másnap Egerben is pizzát rendeltünk, szóval ezek szerint annyira nekem nem volt sok.

Awh, annyira jó volt ez az utazás, hogy leírhatatlan. Együtt a család. Szuper volt!
Köszönöm, hogy velünk tartottatok!

Utazás Pugliában – általános tudnivalók 

Zömében vonattal és busszal utaztunk. Kisvárosban csak automatában tudunk jegyet venni a vonatokra, de nem bonyolult a szerkezet, nekünk zömében VISA kártyát fogadott el (néha a Master Card is működött, de sokszor elutasította) az automata vagy készpénzzel is lehet fizetni, bár volt h nem tudott visszaadni. Egy busz kivételével tudtunk venni jegyet a buszokon, de nem volt gond, felengedett a sofőr.

Kigyűjtöttem városra lebontva pontosan az éttermeket, vendéglátó helyeket, múzeumokat, szemezgessetek belőlük bátran. Szívből ajánlom az összeset!

Poliagno a Mare
Szállás: Dimora Anvi szálláshelyre
Focaccia: Focacceria del Corso
Pizzériák: Il Quadrifoglio, Al Buco Preferito Tranquillage
Tenger gyümölcsei étterem: Il Grottino

Alberobello
Cukrászda: Martinucci
Szendvicsező: Plantone

Matera
Étterem: Ristorante Nadi
Szállás: Giù nei Sassi

Altamura
A nénik, Focaccia: Antico Forno Santa Caterinaban
Cukrászda és kávézó: Caffé Svevo

Bari
Étterem: L’ancora Ristorante

Tofu Teriyaki & Magdeburg

Kalandjaink a nagyvilágban, növényi alapú

2022. január 22-ei ebédünk TOFU TERIYAKI volt, hosszú szemű rizzsel és brokkolival. Mert extra fontos, hogy jól együnk, ahhoz hogy jól legyünk! Egyébiránt tisztán látszik és ismét bebizonyosodott, hogy ez az időszak nálam arról szól, hogy gyakoroljam a rugalmasság kezelését és megtaláljam magamban a HARMÓNIÁT a lehetetlen helyzetek ellenére is.🌞🧘🏻‍♀️ Mert holnap Magdeburgba költözünk három éjszakára, egy olyan hotelbe ahol NINCS KONYHA. 😖🤯 Szeretem a kihívásokat, tudom, hogy megoldjuk majd táplálóan és egészségesen ezt is, csak kellemetlen na. 

Januárban Combikat leltároztunk Bielefeldből csillagtúra szerűen és a boltban minden a vegán kajákról szólt, a VEGANUARY állt központban. Készítettek recept kártyákat is, amit a kasszánál lehetett gratis elvenni, szerintem nagyon klassz kezdeményezés, plusz a combi.de honlapján sok finom vegán 🪴 receptjük is volt. Az egyik ilyen kártyáról készült az ebédünk, amit jól kiélveztem, minden szaftos pirultságával együtt, a közelgő konyhahiány miatt főképp.

Tofu Teriyaki

Hozzávalók 2-3 személyre
400 g tofu
6 evőkanál keményítő
6 evőkanál szójaszósz
bors
1 kk. chili pehely
1 csokor újhagyma
1/2 citrom leve
500 g brokkoli
1 bögre hosszú szemű rizs, 2 bögre víz, só

A rizst feltesszük főni, sózzuk. A tofut felkockázzuk, keményítőben megforgatjuk és minden oldalát serpenyőben, kis olajjal szép aranybarmára lepirítjuk, borsozzuk, megszórjuk chili pehellyel. Azért nem sózzuk, mert a szójaszósz elég sós lesz. Hogyha szuperül megpirult, levesszük alatta a lángot és elkeverjük benne a szójaszószt, amit rögtön összekap szaftosra a keményítő. Szórhatunk rá szezámmagot is, úgy még istenibb, csak nekünk épp nincs a költöző kamránkban, a kajás bőröndben. A brokkolit 5-7 percig roppanósra pároljuk. Tálalásnál újhagymával szórjuk és citromlével locsoljuk.

Aztán, hogy összekössük a nagyon kellemeset a nagyon hasznossal, az volt a terv, hogy végre elmegyünk megünnepelni a január 18-ai szülinapomat, így tervezve egy meleg étkezést a Magdeburgi konyhátlanságban! 🎉🎂🥳 Bár reggelit tartalmazott a szállás, de ki, mégis KIIIII akar felkelni éjszakai műszak után 10-ig bezárólag és megreggelizni? Ahh. Végem volt.

Reklámok

Magdeburgban végülis összesen 2 éjszakát töltöttünk, így az első éjszaka után, még munka előtt volt lehetőségünk besétálni a belvárosba.

Ránézésre felismerhető, hogy Hundertwasser épület! 🌞✨ Oké, rajz érettségire ezeket tudni kellett csuklóból. Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser osztrák építész, festő és filozófus. 📿 Filozófiája szerint az építészet az ember 3. bőre, egy olyan bőr, amelyet minden embernek, akárcsak az 1. bőrét (a természetes bőr) és a 2. bőrét (ruházat), tudnia kell kiválasztani és megtervezni akarata szerint. Építészeti projektjeivel arra törekedett, hogy a természettel harmóniában élő emberek számára egyéni élettereket teremtsen. 🧱⚖️🌱 Az építészet legfőbb feladatának tekintette, hogy az embereket visszavezesse az elveszettnek hitt paradicsomba. Csodálatos összhang, egyedi kivitelezések, finom vonalak, órákig el tudnám nézegetni épületeit. Épületei Bécsben (Hundertwasserhaus 1983-1986) Japánban, Amerikában, Izraelben (…) különleges munkásságának lenyomatai. MAGDEBURG GRÜNE ZITADELLE 🪴 ”oasis for humanity and for nature in a sea of rational houses” 2005 október 3-a óta ad otthont boltoknak, színháznak, hoteleknek, éttermeknek.

A Grüne Zitadellétől pár lépésre a dóm mellett találtuk magunkat, óriási tér, amin még a téli hatalmas világító dekoráció állt. Szarvasok húztak szét két irányba egy óriási gömböt, nagyon klassz lehet éjszaka kivilágítva. Nézzétek milyen csoda kilincse van a dómnak!

Bonjour á table! – Budapesten jártunk

Kalandjaink a nagyvilágban

Bonjour á table!

Csodás napot töltöttünk Budapesten és boldoggá bruncholtuk magunkat az á table! francia pékség és cukrászdában, az autentikus francia kenyerek, precíz francia cukrászsütemények, hangulatos thonet székek, szakajtók és régi kuglóf formák között.

Érzésekkel ízesített élménybeszámoló következik és még mielőtt elkezdenétek olvasni, háttérzenének Edith Piaf La Vie En Rose című számát halkan, lágyan elindítani javasoltatik, mert ezt az élményt zenébe csomagolva lehet átadni és elképzelni. Életemben másodszor történt meg velem, hogy az érzékszervek játéka összeért és együttese örökké emlegetnivaló élményként égett bele a múlt andalgó örömébe. Szóval csak halkan, de szóljon, mint a tegnapi brunchunk alatt.

Vírus előtt félévente eljöttünk egy-egy gasztro túrára és megkóstoltuk az instás képekről rég vágyott, elérhetetlennek tűnő finomságokat és ellátogattunk arra az 1-2 helyre, amit aznapi gyomorkapacitásunk lehetővé tett. Úgy vártuk már, hogy megint ízutazzunk, annyira jól esett, olyan csodás volt, hogy ismét megtehettük!

Köszönjük az á table! csapatának, hogy ízeikkel és hangulatukkal elrepülhettünk Franciaországba, mert hát ki tudja, hogy szputnyikkal a vállunkban, mikor lesz erre lehetőség. Még sosem jártam Franciaországban, de romantikus alkat vagyok és totál ilyennek képzelem.

Csillagos ötös számomra, hogy KUTYABARÁT hely!

Az à table! története Hajdu Péter, egy a Retek utcában található pékség tulajdonosa és Anthony Lacaude francia pék-mester találkozásával, 2011 tavaszán kezdődött; az első üzlet Budapesten, a Fény utcai piac szomszédságában nyílt meg, a Retek utcában.

Az à table! boulangerie – pâtisserie kínálatát autentikus francia kenyerek, péksütemények és desszertek alkotják, amelyek frissen készülnek az à table! budapesti pék és cukrász műhelyében. A gyártás a kiváló francia és magyar alapanyagokra, valamint a kézművességre alapoz, amit modern konyhatechnológia egészít ki. Az első pékség sikere nyomán a két alapító úgy döntött: újabb üzleteket nyit, hogy a francia vidék gasztronómiai értékei még több emberhez jussanak el Budapesten, így mára kilenc à table! üzlet található szerte a városban. Forrás: table.hu

Boldog dudára laktam

Igyekeztem növényi alapú ételt választani, így egy Tartine Avocado névre hallgató tartalmas fogást kértem kókusztejes cappuccinoval. Egy néhol lágyan vizslabarnára pirított, ropogós, óriási szelet (mind vastagságát, mind hosszát tekintve) normand kenyérszeletet kaptam, amit krémes avokádóval vastagon megkentek, koktélparadicsomokkal, fekete szezámmaggal és pirított fenyőmaggal szórtak, úwh az utóbbi hatalmas kedvencem. Mellé friss salátáva, rukkolával, hogy segítsem májam méregtelenítő funkcióit! és fügés vinegrette öntettel. Hihetetlenül tökéletes választásnak bizonyult. Boldog dudára laktam.

Jól megtermett füstölt lazacos-spenótos quiche friss salátával és mandulatejes cappucinoval. Gyengénk a quiche, őrülten szeretjük! Kértem belőle egy kis villával, há hajaj: veszett finom volt! Pont akkor kezdődött nyelvem ízérzékelése, amikor Edith Piaf kis hatásszünet után szárnynak eresztette hangját. Megtaláltam a csodát a napban, összeért a pillanat, az ízlelés, a hallás és a légkör.

Desszert

Az általunk ízlelt francia cukrászdesszertek pedig.. awh! Az életben nem kóstoltam még Mille Feuille-t, de MIÉÉÉRT NEEM?! Hanna, hát hogy követhettél el ekkora hibát. Ójaj, mert micsoda ízek.

Roppanós, finoman porcukrozott leveles tésztalapok között krémesen karamellás, vaníliás krém, ami állagából adódóan lassan olvadt a szádban. Ezt bűn lenne rágni, ezt hagyni kell, hogy olvadjon és a nyelveden szépen beszivárogjanak az ÍZ-ek. Aztán, vagyis párhuzamosan egy pekán-praliné BOBINEt kóstoltunk. Képzeljetek el egy muffinformába tekert hajtogatott élesztős “danish” tésztát, ami kívülről ropogós, belülről puha. Először rózsáit csak tekergeted róla, majd beleharapsz, hogy megtudd, mégis milyen lehet a pekándiós-pralinés töltelékkel együtt az íze. Ugye-ugye mondanom sem kell, hogy mennyire isteni volt. A kávésbögréket szintén imádtam!

Zárásként elmondhatom, hogy egy szuper élménnyel gazdagodtunk az á table! által, szívből ajánlom, hogy kóstoljátok meg a zseniálisan megalkotott finomságaikat! Hogyha Budapesten járunk, biztos, hogy betérünk még hozzájuk. A Mille Feuille mandulatejes cappuccinoval egy szuper választás, hogyha édességre vágyunk a délutáni kávé mellé, az avokadós toast és a quiche pedig ebédre is simán-lazán perfekt!

Folyamatosan megújuló kínálatukat saját, többször használható kenyér és bagettzsákkal is kibővítették, hogy kevesebb papírzacskó kerüljön felhasználásra. Élelmiszerrel érintkező része PUL anyag, ami egy kifejezetten puha és rugalmas, baktérium és gombásodásgátló hatású anyag. Igazán mutatós és igényes zsákok, nagyon fogom őket szeretni.

Hálásan köszönjük az élményt az á table! csapatának!

Felavattuk az á table! baguette zsákokat!

Frankfurti élményeink: Zeit für Brot, Nordsee és MUST HAVE listánk utazáshoz

Kalandjaink a nagyvilágban

Hopp és most egy teljesen receptmentes írás következik egy maradandó frankfurti éjszakáról, a Zeit für Brot-pékségről, a Nordsee-ről és a MUST HAVE dolgainkról, amiket a repcsis, hátizsákos utazásainkra mindig magunkkal viszünk.

Nézegette a kocsikat, de nem vettem komolyan, aztán hétfőn odatelefonált és lefoglalt kettőt, majd bejelentette:
– Na, Hanna, szombaton utazunk!
– Juhúú, hát ha menni kell, hát nyomás! Hajrá kaland, irány Németország, helló én drága kis bajor perecem! – örömködtem.

Hétfőn tehát lefoglalózta a kocsikat, szombatra lefoglaltuk a repjegyeket, szállásokat és a flixbuszt. Általában megyünk-jövünk nálunk egy ilyen út, szóval nem kalimolunk ide-oda, nincs konkrét városnézés tátott szájjal, inkább ami kis időnk van, azt amolyan gasztrotúrákkal töltjük, ahol telitömött szájjal, helyi finomságokat kóstolunk pékségekben, kis éttermekben, cukrászdákban. Mi mást!?

Szombat

Miskolcról Oscarral mentünk a Thökölyhez, aztán a 24-es villamossal a Nagyvárad térre, onnan pedig a 200E-s busszal Ferihegyre. Már fejből tudom, hihetetlen, mert tényleg nem voltam egy konfortzónán kívül merészkedő leányzó, de úgy tűnik ezt már múlt időben írom, mert mi vár rám ott!? Saját magam, akiben bízok és hiszek, szóval hiszem, hogy mindent meg tudok oldani valahogy. Félni pedig nem kell ettől, ma már tudom, mert sokkal bátrabb nő vagyok, mint azt én valaha is gondoltam magamról.

Délután 4 körül szállt le velünk a gép Frankfurtban, ahol rögtön megrohamoztunk egy pékség teli töltött pereces vitrinjét és beszereztünk egy Schnittlauchbrezel-t, egy vajjal vastagon megkent, metélőhagymával telitömött bajor perecet. Hú, de finom volt, majd jött a fekete leves.

Frankfurt Bahnhofsviertel-ében, azaz a pályaudvar közvetlen környezetében foglaltunk szállást, vagyis foglalTAM. Az életben nem gondoltam volna, hogy körültekintőbbnek kellene lennem: konkrétan Frankfurt majdhogynem közepében, kb mintha nálunk a Keleti pályaudvartól 2 perc sétára lenne egy piros lámpás + bulinegyed. Hát itt szálltunk meg, a hotel mellett pedig közvetlenül egy segélyközpont AKTÍVAN működött. Fotózni sem mertem, ha nem lett volna kifizetve a szobánk, azonnal hagytunk volna ott csapot-papot, mert ha mindez nem lenne elég ok, az első szoba, amihez a recepciós kulcsot adott, nem volt kitakarítva, így kérni kellett egy másikat, abban éppen ki volt cserélve a törcsi+ágynemű, de a hónapos pókháló és a falon lévő meghatározhatatlan piszokfoltok nem voltak túl bizalomgerjesztők. Tanulság: szállásfoglalásnál google maps értékelését IS nézni a booking mellett!

Még jó, hogy aznap este beverekedtük magunkat a belvárosba, mert vasárnap semmi sem volt nyitva. Semmi. Se a Hema, se a Zara se a Primark, ahol kiélhetem a hűtőmágnes mellett ruhadarabot is hozok haza magammal szokásom. Ezt talán még Londonban kezdtem. Azóta ha azt a téli/tavaszi kabátomat veszem fel, mindig London jut eszembe, ha a tevebarna hátizsákom veszem fel, arról Brüsszel és ez tök jól összeegyeztethető volt kis kapszula gardróbommal is, mert úgy csináltam, hogy már csak kizárólag utazások során vásároltam.

Mondjuk előző este jócskán betértünk a Hemába, ahonnan hoztam 2 kézzel készített kerámia edényt és egy óriási mézeskalács karácsonyi huszár ütőfát, ami szenzációs, 2 kis espresso-s üvegpoharat és szerintem ennyi, de ezekre szintén, ha ránézek, rögtön Frankfurt jut eszembe. A mézeskalács forma vicces volt, megfogtam a boltba belépve, akciós volt 8 Euróba fájt. Kiválasztottam a többi “lomom”, lépünk a kasszához, amikor is megjelent bűntudat barátunk a mélyből és közölte, hogy a-aa a forma nem jön veled Hanna, csak lom lesz a polcon és ezt pont akkor tette, amikor lehúzta a kasszás hölgy. Oké, Hanna jelzett, hogy á mégse kérné, erre kis gondolkodás után megkérdezi a hölgy, 4 Euróért sem?! Hú mondom, de annyiért ragyogó! Szóval így alkudott Frankfurtban a bűntudatom. :D

Zeit für Brot

Mondjuk utólag megérte végigszenvedni azt az éjszakát, mert amit másnap reggelire ettünk, maga volt a nagyvetűs ÍZ. Szóval ezen az úton véééégre eljutottunk abba a bizonyos ZEIT FÜR BROT pékségbe, aminek már a neve is szerelem volt első olvasásra, amikor annak idején megláttam az Instagramon. Idő a kenyérnek, durva fordításban, annyira gyönyörű! Már több, mint egy éve nyálcsorgatva követem őket és ugyan már követésem kezdete óta többször jártunk Németországban, de pont abban a városban sosem voltak jelen, ahová éppen mentünk. Mindig szomorú, lefelé görbülő szájjal konstatáltam, hogy jaaj most se jutunk el a “kocka csigás” helyre. Úgyhogy gondolhatjátok, hogy mennyire örültem a kijelentésnek, hogy Frankfurtba megyünk, mert már akkor beugrott, hogy OTT bizony lesz Zeit für Brot!

Nyitásra terveztünk menni, de a zseniális szállásfoglalásomnak hála, csak hajnali 5-kor tudtunk elaludni, így persze elaludtunk és nyitás helyett 9 körül értünk csak oda. Tömve volt a hely, annak ellenére, hogy vasárap semmi sem volt nyitva és üres volt kb egész Frankfurt. Amikor beértünk a pékség utcájába, hirtelen többen lettek és hát nem mindenki oda igyekezett!? Annyira sokan voltak, hogy először le se tudtunk ülni. jóóó.. ne egy nagy helyet képzeljetek, kb. 17-20 vendég helyben fogyasztására alkalmas.

Beálltunk a sorba, nagy nehezen megszültem a választásom, mert kínálatuk zseniális: eszméletlen a kocka csigájuk, amit különböző töltelékekkel készítenek. Telis-tele kovászos kenyerekkel, zsemlékkel, bajor perecekkel, lehet náluk reggelire 1-1 szelet kenyeret kérni különböző kencékkel, de előre elkészített kovászos kenyér és kis ciabattini szendvicseik is vannak. Bámulatos!

Végül kértünk két cappuccinó, 1-1 juharszirupos – diós és a mákos – mandulás kocka csigát és 1-1 sós szendvicset (pulykás, enyhén pikáns rozskenyér szendvicset és egy paprikás krémsajtos – spenótós ciabattinit). amikért cakkompakk kb 21,50 Eurót fizettünk. Eltelt 10 perc, mire helyünk lett, de a legjobb: közvetlenül az üvegfallal elválasztott sütőüzem előtt ültünk le, ahol a pékek éppen a magkeverékbe forgatták a kovászos kenyereket.

Először a cappucinót kóstoltuk, hmm világos pörkölés, majd a szendvicseket és ekkor már végünk volt. Öhm, a juharszirupos-diósra nincsenek szavak, pontosan olyan finom, mint ahogy elképzelitek, de kezdjük a tésztánál. Ilyen pihe-puha kelt tésztát művészet csinálni! Komolyan.

A dióshoz képest a mákos kicsit uncsi volt, vagy legalábbis nem dobott akkorát, talán elfért volna rajta egy vaníliaszósz, hogy szaftosabb legyen. Nekünk a sós felhozatal összességében maradandóbb volt, mint a csigák, mert nem szoktunk kencézni itthon, de bevezetem, mert zseniál és azóta friss spenótlevelet is vettem itthonra! :)

Schweinfurt

Azért búcsúzóul a frankfurti pályaudvaron bekaptunk egy Nordsee ebédet, ami ugyan nem a gasztronómia magas foka, mert egy halas gyorsétterem jellehű helyről beszélünk, de annál inkább mi vagyunk. Imádjuk a halat, minden formában és ez a hely az összes elvárásainkat maximálisan teljesíti: tápláló, olcsó, egészséges (nyilván, ha sültkrumplit kérünk rántott halas szendviccsel, akkor nem :D) és nagyon-nagyon finom! Bécsben kóstoltam először.. őrült nagy mosollyal arcomon. Kedvenc lett azóta és mindig bemegyünk, hogyha Németországban, vagy olyan országban járunk, ahol épp van. Mondjuk már itthon is vannak üzletek, de ahol eddig szétnéztem, ott sajnos elég gyatra volt a választék.

Utunk Frankfurtból vasárnap délután 5-kor folytatódott tovább Schweinfurtba. Nem kellett volna várni 5-ig, mert csak a FlixBus parkolójában álltunk egész nap egyik napról a másikra, annyira semmi sem volt nyitva, utólag pedig kiderült Schweinfurt gyönyörű kis városka, ahol első google-özésre olyan kis éttermeket, hamburgerezőket találtam, hogy szám tátva maradt. Na de ez van, aznap már ettünk, úgyhogy szó sem lehetett róla, legközelebb jobban utánanézek majd.

A szállásunk (Mercure Hotel Schweinfurt Maininsel) itt viszont szuper volt. Nagybetűs SZUPER, kávéfőző a szobában, finom illatú törölközők, úgyhogy rögtön fürdés-alvás volt, mert az előző éjszaka kicsit kikáózott mindkettőnket. Másnap királyi reggeliben volt részünk tulipánnal, s minden jóval. Behaltam. A reggeli közepénél vettük észre, hogy omlettet, gofrit is lehet külön készíttetni, hát rögtön ragadtuk is meg az alkalmat. Mindenből kértünk plusszban!

Utána már csak az autóink felkapása volt a fő prioritás és talán hajnali 2-re itthon is voltunk és el sem hittem, életemben először hullócsillagot láttam, ráadásul kettőt is. Csoda utunk volt. A másik legszebb az egész hazaútban a Bécs után villogó szélerőművek voltak, amik úgy takarták be a sötét eget és villogtak végeiken piros fénnyel, mintha egy nagy paplan alatt utaznál. Varázslatos volt. Komolyan! De befejeztem, persze tudnék még órákig is beszélni erről a 2 napról, mert meglehetősen maradandóra sikerült. :D

Must have listánk utazáshoz

Pénteken este bepakoltunk a szombat kora délutáni utazásra, egy, már-már szokásos “MUST HAVE” lista alapján. Ilyenkor fejenként 1-1 kis hátizsákkal utazunk, semmi plusz cucc, csak a legszükségesebbek a minimalizmus elvét követve, mert őrült nagy könnyebbség!

-LEGFONTOSABBAK: útlevél, iratok, pénz, adásvételi, toll
– repjegy, szállásfoglalás, flixbusz jegy a telefon WALLET alkalmazásában
– KAJA: Jelen esetben 7 db vékony szelet kovászos mákos-mazsolás szalámis szendvics, dióval, uborkával, vajjal és narancs marmeláddal kent fonott kalács szendvics, 7 szelet körtés hipphopp kevert gyümölcskenyér, 5 db kovászos lekváros palacsinta, ó csak ami éppenhogy volt otthon, mert attól függetlenül sparen van, hogy utazunk mert a lényeg, hogy jó áron hozzunk autót minél kevesebb költséggel. Persze beülünk 1-1 helyre, nyilván, nem vonjuk meg magunktól az élményt, de nem a leggurmébb speciality helyekre, hanem az eldugott remekeket keressük!
– KÜTYÜK: powerbank, autós töltő, 2 töltőfej (egy nagyobb-egy kisebb), 2 töltőkábel, fényképezőgépem + töltője, órám + töltőkábele
– utazós üvegbögre, üveg vizespalack
– fejfájáscsillapító, vitamin, algám
– TISZTÁLKODÓS MÜTYÜRÖK: 1-1 fogkefe, mini fésű, kis sminkcucc: alapozó, szempillaspirál, sminklemosó kendő, kézfertőtlenítő, ajakbalzsam, körömcsipesz+reszelő
– esernyő, ha esne az előrejelzés alapján
– szemüveg, napszemüveg
– 1-1 fürdőpapucs és pizsama
– 1-1 fehérnemű és felső naponta
– 1 db mini törülköző (15x30cm-es)

Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!

Egyszerű bagel

kelt tészta, kiflik & zsemlék, pékség, Tudatos & egészséges életmód

Legyen egy kicsit mesélős ez a magvas bagel recept. Jöjjön egy-két szösszenet a mindennapi motivációmról és arról, a legtöbbször feltett kérdésről, hogy miért vagyok ilyen vékony annak ellenére, hogy ilyen finomságokat készítek.

Idén ismét elkezdtünk úszni járni: 5-kor kelni, 6-ra odaérni, 7-ig úszni, 8-ig szaunázni. Lassan, de biztosan kialakult az úszni járás fogalma nálunk. Január közepén kezdtük, pontosan feljegyeztem kis naptáramba, amibe mindent szoktam. Jaj csak ne hagyjam el soha, mert nyomatékosan lassan újra kiejtem: mindent feljegyzek benne. A múltkor például sikerült kicsapnom a nagybetűs PETEÉRÉSNÉL egy meetingen, de ebbe a hülyeségembe ne menjünk bele, lényeg, hogy sose szabad elhagynom! 10 úszás alkalmat tűztem ki magam elé, ami pont akkor jár le, amikor már jó idő lesz és lehet menni kintre futni!

Reklámok

Szóval az úszás, a hetedik alkalomra vált szokássá.

Emlékszem, ez múlt héten volt, úsztam és átpörgettem magamban, hogy ez a reggel már teljesen automatikusan ment. Az első két alkalommal még az újdonság izgalma mozgatott, örömmel keltem az ébresztőre, aztán a harmadik, negyedik, ötödik valahogy nehezebben ment, de csináltuk, tisztességesen. Alkalmanként 60 hossz 1 óra alatt. Aztán a hatodik már szokássá vált. Nehéz volt? Kicsit, de annyira nem, mint amennyire tartottam tőle. Legalábbis én egy olyan ember vagyok, hogyha valamit a fejembe veszek, akkor ha a kutya ‘stilszerűen’ kovászt eszik, azt végig kell csinálni. Ilyen vagyok sporttal, bloggal, munkával, élettel és itt a kulcsszó az akarat! Pusztán ennyi. Egy kis reggeli fenéken rúgás magamtól magamnak, hogy csináld, mert most csak az ITT ÉS MOST VAN, és MOST tudsz tenni a céljaidért, egészségedért, álmaidárt… ebben a megadott pillanatban, ha csak kicsit, de akkor is! 

Mert mondhattam volna a harmadik kedden, hogy ne keljünk, mert hideg a víz – komolyan jéghideg: 26 fokos versenyuszoda, ahol 10 hossz kell, hogy bemelegedj és a negyvenedik hossznál megint elkezdesz fázni, szóval kellenek néha nagy pulzusemelő hosszok – szóval hogyha így nézünk az egész úszásra, nehéz volt, mert nem mindig keltem kicsattanó lelkesedéssel. De! Csak egyetlen pillanat a nehéz, az ugrás. Aztán beindulsz, érzed a karod, hogy húzza a vizet, érzed a lábad, hogy rúg és érzed a bőröd, ahogy a vízzel érintkezik és csak az a pillanat van. Elindulnak veled együtt a gondolatok, a tervek, a célok, sütsz és bejegyzéseket írsz, szóval mire leúszom, már kész vagyok fejben az egész héttel. Hihetetlen mentális és testi erőt nyerek egy-egy ilyen alkalommal. Fontos a mozgás!

Sokan kérdezitek, hogy vagyok ilyen vékony ennyi finomság ellenére?! Mondjuk bármily hihetetlen, miután kisültek, nem állok neki felcummantani az egész tepsit. Sokszor meg se kóstolom rögtön, csak ha kihűlt, de még az is lehet, hogy csak másnap eszünk belőle – higyjétek el, hozzá lehet szokni, mint ahogy éhesen a képszerkesztéshez.

Fontos kiemelni, hogy nem vagyok táplálkozási szakértő, szóval az alábbiakat úgy olvassátok.
– IF-ezünk (intermittent fasting). Bár azt csak pár napja olvastam, hogy van neve a gyereknek, mi már jó pár éve így eszünk és nekünk tökre bevált. Röviden annyi, hogy a napot két részre osztjuk eszünk és nem eszünk részre, 6/18-es felosztásban. Tehát a nap folyamán bevitt táplálékot 6 órán keresztül fogyasztjuk, utána egy böjti időszak következik, ami 18 órás.
– Plusz én nagyon hiú vagyok a testemre, odafigyelek miből mennyit és mikor eszem. Tudom, hogy az adott napon milyen tápanyagigénye lesz testemnek és úgy próbálom összerakni a makróim fejben. Volt idő amikor írtam, így most már ránézésre nagyjából minden megy, hogy a tányéromon milyenek a rost-szénhidrát-zsír-fehérje arányok. Kalóriával nem nagyon foglalkozom, persze tudom, hogy minek kb. mennyi a kcal tartalma, de nem számolgatom.
– Mindenhez friss salátát eszünk, még a sárgaborsó-főzelékhez is és tényleg mindent az alapoktól mi magunk készítünk (száraztészta, babapiskóta, müzli) és igyekszünk a legkevesebb műkaját megenni. Mondjuk szeretjük a mekit, hát ez van, egy original sajtburgernél néha nincs jobb és héba-hóba bele is fér.

Reklámok

– Nem szeretem a görcsös nemeket, nálunk nincs olyan, hogy ezt, vagy azt, nem szabad enni: mindent lehet, csak mértékkel!
– Aztán vannak elhízás elleni óvintézkedésim, amit lehet kicsit túlzásba viszek, mert a mérlegcsekk például reggel-este megy és persze az egyik kulcs: a sport, meg egy részről tuti genetika is van a dologban, de voltam már pl. 59 kg a középsuli alatt, a sok nokedli-pörkölt miatt, amit iszonyatosan utáltam és soha, de soha nem szeretnék (pusztán önmagam) annyi lenni.
+ Nagyon-nagyon régóta követem Gazdag Tündi Numbava csatornáját a Youtube-on, imádom, amit csinál, engem ő indított el a tudatos táplálkozás útján, ami tényleg annyit jelent, hogy egyszer megértettem a testem, a rendszerem és fenn tudok tartani egy minden szempontból kedvező táplálkozási formát, értem ez alatt, hogy brutál jókat és finomakat eszem egészséges köntösben, top alakkal.

Bagelünk pedig egy pihe-puha álom

Tulajdonképpen nem is igazán original bagel, mert nincs forrásban lévő juharszirupos/mézes/cukros vízben sütés előtt kifőzve, meg nem is az a full sűrű vajas tészta, hanem inkább egy finomabb, foszlósabb, darab, amolyan ál-bagel, aminek bizony története van. Tavaly nyáron, 2019-ben Balatonfüreden jártunk és ellátogattunk a Péklány Kézműves Pékségbe, ahol én töltött bagelt, a többiek meg csupa inzulinbombát reggeliztek. Fülig ért a szám, amikor beleharapva nem egy tömör tésztát éreztem, hanem egy pihe-puha vajas kifli jellegű történetet és ez nekünk annyira bejött, hogy elhatároztam, megcsinálom itthon. Alig kellett rá sokat várni, 2020. márciusára megvalósult a projekt, ahol ötvöztem a békebeli vajas kifli receptet a magvas bagellel. Mutatok lent pár képet a füredi reggelinkről, szívből ajánlom a pékséget, hogyha arra jártok! Szuper kovászos kenyereik, péksütijeik és bagettjeik is vannak!

Reklámok

Egyébként van 2 original-szerű bagel recept a blogon:
– az egyik egy magvas-teljes kiőrlésű verzió,
– a másik pedig a New York Style Bagel elnevezlsre hallgat, Ő egy sima, nem szeretem az igazi szót, de eredetihez tényleg hasonló typ.

Egyszerű bagel recept

Hozzávalók 10 db 70-80 grammos bagelhez – a képeken szereplőt csak 9 db-ra osztottam, de az túlságosan óriásinak bizonyult, szóval inkább osszuk 10-re!

500 g liszt BL80 búzakenyérliszt
25 g friss élesztő
350 ml tej
30 g szobahőmérsékletű vaj
25 g kristálycukor
10 g só
pirított magkeverék: lenmag, tökmag, szezámmag, napraforgómag, mák, köménymag

Reklámok

Langyos tejben elkeverjük a kristálycukrot, elmorzsoljuk benne az élesztőt és letakarva hagyjuk felfurni 5-7 perc alatt. A lisztet átszitáljuk, hozzákeverjük a sót. A vajat a liszt közepébe mérjük, majd ha felfutott az élesztő, azt is hozzáöntjük és fényes felületű tésztává dagasztjuk. Én géppel szoktam összeállítani, majd átgyúrom kézzel és gömbölyítem. Letakarjuk és a duplájára kelesztjük 45-50 perc alatt. Ha megkelt 10 darab, nagyjából 90 grammos darabokra tépkedjük, jól átgyúrjuk, majd egyenletes gombócokká gömbölyítjük és letakarva 15 percig pihentetjük. 

A gömbölyű kis darabokat ovális alakúra és tenyérnyi nagyságúra kilapogatjuk, majd bejglihez hasonlóan, a hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük őket úgy, hogy közben minden tekerésnél lenyomogatjuk az illeszkedést. A kis hurkát nagyjából 30 cm-essé sodorjuk és a két végét összeillesztjük egy erősebb csípéssel. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, felületüket bőven bespricceljük vízzel, majd a magkeverékbe fordítjuk a tetejüket, visszatesszük a sütőpapírra és további 15-20 percet pihentetjük.

Előmelegítjük a sütőt (alsó-felső) 230 fokra. A megkelt bageleket ismét jó bőven bespricceljük virágspriccelőkéből vízzel és 230 fokra előmelegített sütőben 14-17 perc alatt ropogósra sütjük. Amint kivesszük a sütőből, egyszer mindet újra átspricceljük. Rácson hagyjuk kihűlni – Imádni fogjátok az illatát!

Reklámok

A mieink, amint kihűltek, költöztek is le a rögtön a fagyasztóba (PÉKSÜTEMÉNYEK FAGYASZTÁSA),
csak kettő maradt fent a hétre! :)

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!