Úgy tökéletes, ahogy van. 

Hétvégén   v é g r e   volt egy olyan nyugis vasárnapom, amikor ki sem tettem a lábamat otthonról. Tehát így szinte egész nap a konyhámban lógtam. Teljesen elkapott a gépszíj, reggel 8-ra már kész is volt a zserbó, közben az egész ház karácsonyi zenétől zengett. Hát na, már a jövő héten jön a Mikulás, lassan süthetjük a bejglit, a mézeskalácsot, az aprósütikkel pedig szinte el is késtünk! :D

A receptet lépésről lépésre MÁR YouTube videón is követhetitek!

A zserbó titok

-a puha, lágy és omlós tészta titka a disznózsír (nem teavaj és nem margarin, bár ha a zsír nem opció, akkor ezekkel helyettesíthető, szoktam keverni is 80-20 arányban)
– megfelelő mennyiségű PIRÍTOTT dió (az én tepsimhez 100 g / réteg pont tökéletes), amit serpenyőben szoktam illatosra pirítani és APRÍTÓVAL összetörni, hogy maradjanak benne nagyobb darabok, mert így még izgalmasabb a töltelék
– házi sárgabaracklekvár, amin szintén nem spórolunk (nálam 200 g / réteg)
– idő, ugyanis minél tovább áll a hideg spájzban, úgy puhul a tészta a csokimáz alatt és annál jobban összeérnek az ízek, így lesz napról napra sokkal finomabb
– TIPP a szép szeleteléshez: Csokimázazás után pár órával, de legjobb ha egy nappal.. centiméterrel kimérem a szeleteket, megjelölöm a süti négy oldalán a leendő vágások helyét és finoman belenyomva egy cérnát, összekötöm a jelöléseket, berácsozom. A zserbót most recés késsel vágtam, mert még nem puhult be a tésztám. A kést minden vágás után forró vízben megmostam. CSAK egyet vágunk, vagyis inkább belevágok egyszer aztán húzom a kést, így lesz szép egyenletes a vágás, majd beleteszem a meleg/forró vízbe a kést, letörlöm és ekkor jöhet a következő vágás. A zserbó szeletei 3×5 cm-esek.

---

Békebeli diós zserbó recept

Hozzávalók 30 x 22 cm-es tepsihez / kerethez

Hozzávalók 19×28 cm-es sütőkerethez

Tészta
300 g liszt
10 g kovász vagy 7 g friss élesztő
115 g disznózsír
30 g tejföl + 30-45 g a teteje lekenéséhez
1 csipet só
30 g porcukor
1 egész tojás
4,5 g sütőpor
1 csomag vaníliás cukor

Töltelék
200 g pirított, darált (vagy aprított) dió
140 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 tk fahéj

400 g sárgabarack lekvár
1 kávéskanál rum/aroma

Csokimáz
25 ml tej
1/2 kk só
18 g cukrozatlan átszitált kakaópor
50 g átszitált porcukor
1 ek rumaroma / sütőrum
50 g vaj

A tésztához a lisztet a robotgép táljába szitáljuk, elkeverjük benne a sót, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport. Belemérjük a disznózsírt, majd a krémkeverő karral összemorzsoljuk a hozzávalókat. Ha már elmorzsolódott a zsiradék és homok szerű állaga lesz, akkor a tojást felütjük, elkeverjük a tejföllel (a kovásszal vagy ha friss élesztővel dolgozunk, a friss élesztővel). A tésztához öntjük és hagyjuk, hogy a gép összedolgozza, vagy ha kézzel dolgozunk összegyúrjuk. A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk és 30 percre a hűtőbe tesszük.

A töltelékhez egy serpenyőben megpirítjuk a diót. Akkor jó, hogyha már illatos és néhol kezdi megkapni. Ez a művelet kb 3-4 perc. Ezután ledaráljuk vagy aprítóban aprítjuk a diót. Az aprítós megoldást szerintem azért jobb, mert durvábbra tört darabok is maradnak benne, így izgalmasabb a textúra és az ízélmény. A cukrot összekeverjük a vaníliás cukorral. Két tálba kimérjük a 2 x 200g lekvárt, elkeverjük a rummal/aromával. Két réteg töltelékünk lesz, ezért a diót kettévesszük 100 – 100 g, az egyikbe belekeverjük a cukor felét 70 g, a másik részébe a másik felét 70 g, így egyenletes lesz a töltelék. Ugyanígy a lekvárt is kettévesszük 200-200 g-ra.

Az első tésztagombócot picit átgyúrjuk, majd enyhén lisztezett deszkán minden nyújtás után fordítva a tésztát kinyújtjuk kb 19×28 cm-esre. A tésztát többször forgassuk meg, forgassuk át, és ha kell, lisztezzünk alá, hogy ne ragadjon le. Ha elértük a megfelelő méretet, kiszúrjuk a sütőkerettel és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Megkenjük 200 g lekvárral, egyenletesen megszórjuk az első adag pirított cukros, fahéjas dióval.

A következő lapot szintén picit átgyúrjuk és kinyújtjuk. Beleillesztjük a tepsibe, a diós réteg tetejére. Belelegózzuk a széleit, majd jöhet rá a következő adag lekvárral és megszórjuk a dióval. Az utolsó lapot ismét átgyúrjuk és kinyújtjuk, majd rátesszük. Villával megszurkáljuk a tetejét, hogy a gőz távozni tudjon és 1 órán keresztül pihentetjük.

Sütés előtt a tetejét lekenjük tejföllel, majd 175 fokra előmelegített (alsó-felső) sütőben 40 perc alatt megsütjük. Kihűtjük és éjszakára letakarjuk. Másnap a zserbót kivágjuk a keretből és kifordítjuk a tepsiből, így az alját fogjuk lecsokizni.

A csokimázhoz egy kis lábasba beleszitáljuk a kimért cukrozatlan kakaóport és a porcukrot. A szitálás itt kifejezetten fontos, különben darabos lesz a csokimáz és nem lesz szép tükörsima a felülete! Ezután egy kis habverővel elkeverjük a 25 ml tejjel. Melegíteni kezdjük, vigyázva, nehogy odakapja az alját. Ha felmelegedett, elkeverjük benne a vajat. Ha elolvadt a vaj, lehúzzuk a főzőlapról, végül a rummal és a sóval ízesítjük. A zserbó tetején egyenletesen eloszlatjuk a mázat, ismét hideg helyre tesszük, hogy megszilárduljon. Pár óra (3-4) és szeletelhető.

Elkészítetted a békebeli diós zserbó receptem? 
Írd meg lent kommentben, hogy ízlett! Fényképét szeretettel várom az instán @smuczer.hanna oldalam megjelölésével és #smuczerhanna_recept hashtaggel, ahol már 500+ receptjeimről készült képet töltöttetek fel! Kenyeres és sütős insta-sztorikhoz pedig szuper GIF-eket találsz “smuczerhanna” néven a keresőben. 

Ha tetszett a recept, megköszönöm a megosztásokat. Minden egyes megosztással, lájkkal támogatni tudsz. Az pedig plusz szuper, ha követsz Instán, Facebookon és Pinteresten, ahol értesülhetsz a legújabb receptjeimről és nyomon követheted az éppen aktuális hedonizmusainkat!

---