Pénteken sikerült elmismásolnom a cukrászsulis gyakorlatot, ahol a következő sütemények kerültek elkészítésre:
– 500 g macskanyelv
– 12 db tejszínes képviselőfánk
– 20 db étcsokoládés trüffelgolyó
– 500 g kis ischler teasütemény
– 12 db echler fánk
– 6 db gyümölcs-vanília ízesítésű pohárkrém.

Izgalmas-izgalmas. Szóval úgy döntöttem, maréknyi bűntudatom enyhítésére, a bonyolultabbakat elkészítem itthon a hétvégén, így estem neki szombat reggel a macskanyelvnek.

Pénteken már bevásároltam mindent, a képviselőkhöz is rendesen hoztam habtejszínből 4x200ml-t, szóval alapanyagaim voltak. Továbbá péntek este átbogarásztam a cukrász tankönyvünket és kiírogattam kis füzetembe az összes receptet, arányaiban a mi fogyasztási igényeinkre szabva, hogy ne csináljak egy hordányi süteményt, amit majd a következő hónapban is alig fogunk tudni elpusztítani. Hát eljött a reggel és én hatalmas lelkesedéssel ugrottam neki a macskanyelvnek, szóval hajrá. Egyébként nem igazán vagyok otthon ezekben a zsákból kinyomható süteményekben, sokkal inkább kelt tészta és kenyér vonalon mozgolódok, gondoltam is, hogy tuti beüt a krach, mint ahogy általában lenni szokott nálam, hogyha valamit legelőször készítek.

Közhiedelemmel (vagyis az én legelső elképzelésemmel) ellentétben a macskanyelv, nem egy cicás papírdobozban lévő, vékony babapiskóta formájú, kifejezetten ízletes tejcsokoládé, amit gyerekkoromban leginkább nagymamaáéknál ettem, hanem egy tejszínnel és felvert tojásfehérjehabbal kikevert, végtelenül folyékony állagú masszából készült piskóta, amit sima csöves habzsákból nyomunk ki zsírozott, lisztezett sütőlemezre, párizsikrémmel töltünk és felét, csinosan csokoládéba mártjuk.

Jogos, tényleg kimaradt a mosogatás, dehát akkora kálváriát lejártam szerencsétlen macskanyelvvel, hogy nem csoda, hogy dél körül már menekültem a konyhából:

– Az első bekevert adagot boldogan nyomtam telibe egy teljes sütőtepsin és sütöttem ki. Őőőő.. hát nem hiába írja ugye a tankönyv a “Készítsünk próbasütést!” felszólítást, amit simán figyelmen kívül hagytam, vakon bízva a tankönyv anyaghányadában. Eredmény: összefolyt az egész és teljesen amorf, lapos kis piskótacafataim lettek, amit betölteni nem lehetett, de magában kifejezetten finom volt mondjuk, de akár pohárkrémbe is tökély lenne!
– Szerencsére maradt az első adag kikevert masszából, úgyhogy gyorsan kevertem hozzá 1-2 evőkanál lisztet és az így már jobban alakult, de elégedett nem voltam és egyébként sem mértem mennyi lisztet tettem bele, szóval így..

– Ugrottam neki kikeverni a második adagot, ahol a tojásfehérjém nem verődött fel rendesen, jó, ezt elengedtem és attól függetlenül beletettem. Itt már kevesebb tejszínnel, több liszttel dolgoztam és csináltam próbasütést is, de a nem tökéletesen felvert fehérjehab miatt ugyanolyan folyékony lett, mint a legelső adag. :D Na, mondom hurrá. Szóval még több lisztet pakoltam hozzá és így lett nagyjából OKÉ.
– A legutolsó tepsit pedig úgy elfelejtettem, ahogy volt és persze sikerült is annak rendje és módjas szerint, szuper kis gázsütőmben megégetni.

Szóval tudok hozzá receptet írni, csak a liszt súlya egy nagyobb tartományban mozog. Figyeljünk rá oda. Leginkább azért osztom meg, hogy egy hónap múlva, vizsga előtt emlékezzek rá, hogy s mint kellene készíteni, vagy hogy milyen hibákat NE ejtsek majd akkor! Egyébként a belefektetett munka / íz arány, hát röviden: nem éri meg. Szerintünk nagyon tömör ez a párizsikrém tölti, esetleg lekvárral finom lehet, de így nagyon tömör. A tésztája meglepően új íz, nem igazán ettem még ilyet, az viszont tényleg fincsi, nagyon! Bár mára már a fele sincs meg,

Macskanyelv

Tészta
140 – 180 g liszt (120 tankönyvben írt helyett)
53 g porcukor
160 ml tejszín
1 tojásfehérje (cukikonyvben 53 grammot írt, de az szerintem sok)
48 g kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
1 óriási csipet só
liszt + olaj a tepsi lekenéséhez

Töltelék / Párizsikrém
80 g étcsokoládé
80 g habtejszín

A töltelékhez a tejszínt mikróban felforrósítjuk és csomómentesre keverjük benne az étcsokoládét, majd hűlni hagyjuk.

Előmelegítjük a sütőt 170 fokra. Kiolajozunk, kilisztezünk egy sütőlemezt és előkészítünk egy sima csöves zsákot. A lisztet, a porcukorral, a sóval és a tejszínnel csomómentesre keverjük. A tojásfehétjét a kristálycukorral habbá verjük, majd spatulával a tejszínes masszához forgatjuk. Nyomózsákba töltjük és 6 piskótaformát nyomunk a tepsire. Betesszük próbasütésre. Hogyha jónak ítéljük, mehet a menet, süthetjük a többit is, ha nem, akkor kis lisztet adjunk még hozzá. 160-170 fokon nagyjából 10 perc alatt sülnek, akkor jó, ha a széle kicsit már karamellszínű. 

Naponta szuper receptek várnak az Instagram és Facebook oldalamon!
Hírlevelemre feliratkozva pedig rögtön értesülsz a legújabb tartalmakról!

• Facebook
• Instagram