…amiért köszönet oktatómnak, Zsoltinak!
Jhajj Hanna, Hanna, avagy amikor a kocsiban esik le hazafelé, hogy mindent fotóztál a cukrász gyakorlatodon – mind a vaníliás nérót, mind a linzert, aminek a tetejét tojásfehérjével kentük le és belemártottuk darált dióba, gyönyörűek lettek – csak pont azokat a pozsonyi kifliket nem, amiket a tanulópároddal együtt készítettetek. Na, nem kommentálnám feledékenységem, pedig a mosogató felé sétálva, úgy körülbelül félúton (ilyenkor nagymamám “miért is mentem ki a spájzba kérdése mindig az eszembe jut valamiért…) még az eszemben is volt, pedig olyan kis szépek lettek, tényleg!
Gyors infó és cukrász-mérleg: 90 óra nagyüzemi és a harmadik egész délutánon átívelő, sulis gyakorlat után, kiforrt bennem a rendszer. Minden cukrásziskolai gyakorlati naphoz fogok társítani bejegyzéseket, amiben az ott tanultakat és a recepteket összegzem. Csokorba szedve megtalálhatjátok a CUKRÁSZ-FEJEZETEK menüre kattintva. Ide jönnek majd szépen sorban.
Viszont minden rosszban van valami jó alapon, szóóval így most van egy tökéletes és tényleg kihagyhatatlan alkalom/ok megsütni őket újra otthon és receptet írni belőlük annak rendje és módja szerint, tehát minden praktikájával és apróságával fűszerezve.
Végre volt egy szabadon eltölthető napom itthon, persze annyi mindent beterveztem, hogy szokás szerint szinte választani se tudtam: túrós tésztából készült kakaós-meggyes csigát, aztán ugyanezt csak kókuszosan is el szerettem volna készíteni, hogy legyen a fagyóban vésztartalék, aztán gyakorolni szerettem volna a nérót és a linzert is (de ezt majd már egy másik alkalommal.) Végül győzött a múlt keddi órán RÉSZTELESEN tárgyalt és a hét elején gyakszin elkészített POZSONYI KIFLI.
Kis elmélet..
– a pozsonyi tészta abban téri el egy sima, omlós (morzsalékos liszt+zsiradék összemorzsolásával induló) vagy egy kelt tésztától, hogy az élesztőt minimális hideg folyadékban (általában tejben) keverjük el
– a tésztát nem kelesztjük, rögtön formázzuk és töltjük
– pozsonyi kifli esetében tankönyv szerint 30 gr-os darabokra osztjuk a tésztát – gyakorlatban ez 40 gr volt mondjuk
– töltelék kiflinként 20 gr és olyan töltike kell, ami melegítés hatására kevés gőzt enged ki magából, vagy ezt a gőzt/nedvességet valamivel (zsemlemorzsa, édes piskóta, darált keksz) felszívjuk
– száraz töltelék nem javasolt, helyette forrázott cukros tejes vagy vizes töltelék
– a tésztát liszt nélkül nyújtjuk (vagy kis olajjal, hogy ne tapadjon, mint legutóbb a kifliknél tettem, de a magas tészta zsiradéktartalma miatt nem lesz szükség olajozásra sem)
– a márványozott minta sima festőecset és precíz munka eredménye: Először tojássárgájával kenjük le mindenhol, de tényleg mindenhol, mert sütés után nagyon feltűnő, hogy hol NEM járt az ecset és NEM SZILIKONOS ecsettel, hanem rendes, festő ecsettel, mert ezzel lehet szépen dolgozni. Miután mindenhol lekentük a sárgájával, hideg helyre teszem minimum 30 percre, hogy megszáradjon rajta, majd jöhet rá egy tojásfehérje réteg, amit szintén precízen kenek, majd ismét hideg helyen hagyom rajta megszáradni kb 30-40 percig
Pozsonyi kifli recept
Hozzávalók 23 darabhoz egyenként 50-53 grammos darabhoz
T é s z t a
500 g BL55 búzafinomliszt
200 g vaj/margarin
50 g porcukor
20 g friss élesztő / vagy 1 teáskanál szárított, instant élesztő
10 g só
150 ml hideg tej
2 tojássárgája
T ö l t e l é k
Minden töltelék egyenként, egy adag (500g lisztből készült) tésztához elegendő.
G e s z t e n y é s
400-450 g cukrozatlan gesztenyemassza (nálam 200 g kandírozott narancsos volt, 250 g natúr)
100 g porcukor*
1-2 ek sütőrum
25 g mazsola
reszelt narancs és citromhéj
*Ha a gesztenyemassza hozzáadott cukrot is tartalmaz, a porcukor mennyisége változhat ízlés szerint.
M á k o s / d i ó s
300g darált mák/dió
250 g kristálycukor
200 ml víz
50 g mazsola
10 g fahéj
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom és 1 narancs reszelt héja
1/2 teáskanál fahéj
10 g darált keksz
A tésztához kimérjük a lisztet, a porcukrot, elkeverjük a sóval, az instant élesztővel, a deszkára tesszük, krátert formázunk a közepébe és belekockázzuk a hideg vajat, beleütkük a két sárgáját. A tejet (ha friss élesztővel dolgozunk, elkeverjük benne) majd apránként hozzáöntjük a tejet, összeállítjuk a tésztát és 10 percig dagasztjuk. A kézi dagasztás menetét a cukrász iskolában így tanultuk: először két kézzel gyúrni kezdjük, majd a tésztát liszt nélküli felületen először jobb tenyerem közepétől indulva GÖRGETVE eltolom magamtól baloldali irányba, majd visszagörgetem középre. Aztán bal kézzel görgetjük jobbra. A dagasztást addig végezzük, amíg a tészta rugalmas, egynemű és sima nem lesz 10-15 percig.
A tésztát 40 g-os darabokra osztjuk, gömbölyítjük, mint a zsömlét, ezzel szép homogén felülete lesz. Fontos lépés, mert hogyha nincs szépen gömbölyítve, nyújtásnál a szélei cikkcakkosak lesznek! Fenekével felfelé sorakoztatva nejlonzacskót húzunk rá és hűtőbe tesszük min. 30 percre.
A töltelékhez a gesztenyemasszát, a héjakat, a porcukrot, a vaníliás cukrot, a rumot és a sót összekeverjük. A mazsolát nyeles kislábasba tesszük és pici vízzel felforraljuk, leszűrjük, leitatjuk róla a vizet, majd a töltelékhez adjuk. Vizezett kézzel 20 g-os “szivarkákat” formázunk.
Diós/mákos: A diót/mákot elkeverem a reszelt héjakkal (citrom, narancs), a vaníliás cukorral, a fahéjjal és a darált keksszel. A vizet a kristálycukorral pár percig forralom, készítek egy híg cukorszirupot, amit apránként a töltelékre öntök, figyelve az állagát, mert már ha az formázható, de stabilan és megáll, akkor nem adok hozzá több vizet. A mazsolát nyeles kislábasba teszem és éppenhogy annyi vizet teszek rá, amennyi ellepi, felforralom, leszűröm, papírtörlőre teszem, leitatom róla a nedvességet, majd a töltelékhez adom.
A kiflik formázása. A hűtőből kivett gömböcöket nyújtófával a közepüktől apró mozdulatokkal kezdem ovális alakúra kinyújtani (nagyjából 12×8 cm), vigyázva, hogy ne “essünk le” a tészta végén, tehát ne vékonyodjon el a tésztánk, hanem egyenletesen vastag legyen. Az egymásmellé sorakoztatott tészták kapnak egy-egy szivartölteléket a hosszabbik oldalának a felső részére. Egyenként magam elé teszem és bejglihez hasonlóan, fentről kezdve (kinyomva a levegőt belőle) feltekerem, majd a tenyeremmel hengergetni kezdem és szépen haladok a kígyó végei felé, amit elvékonyítok, szép mutatósra. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket úgy, hogy a kiflik illesztése szigorúan a fenekén legyen, ami közvetlenül a tepsivel érintkezzen, mert különben kitekeredik, vagy szétnyílik sütés közben és csúnya lesz, a vizsgán pedig – ezt csak magamnak jegyzem meg – ez bizony hiba.
Precíz kenés a kifli koronája & sütés. Ez egy igen pepecselős, relax állapotot kívánó alkotótevékenység, de tényleg megéri szépen csinálni, mert az egész munkánkra ez az apró lépés teszi fel a koronát. Először tojássárgájával kenjük le mindenhol, de tényleg mindenhol, mert sütés után nagyon feltűnő, hogy hol NEM járt az ecset és NEM SZILIKONOS ecsettel, hanem rendes, festő ecsettel, mert ezzel lehet szépen dolgozni. Miután mindenhol lekentük a sárgájával, hideg helyre teszem minimum 30 percre, hogy megszáradjon rajta, majd jöhet rá egy tojásfehérje réteg, amit szintén precízen kenek, majd hústűvel/vagy fogpálcikácal 6 lyukat szúrok bele egészen az aljáig. Ismét hideg helyen hagyom rajta megszáradni a fehérjét kb 30-40 percig, majd 190-195 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm – az utolsó 5 percben rákapcsoltam a légkeverést és a legvégén megfordítottam a tepsit, hogy tényleg minden oldalát érje a légkeverés szele.
Ha tetszett, oszd meg másokkal is:
