Hopp és most egy teljesen receptmentes írás következik egy maradandó frankfurti éjszakáról, a Zeit für Brot-pékségről, a Nordsee-ről és a MUST HAVE dolgainkról, amiket a repcsis, hátizsákos utazásainkra mindig magunkkal viszünk.
Nézegette a kocsikat, de nem vettem komolyan, aztán hétfőn odatelefonált és lefoglalt kettőt, majd bejelentette:
– Na, Hanna, szombaton utazunk!
– Juhúú, hát ha menni kell, hát nyomás! Hajrá kaland, irány Németország, helló én drága kis bajor perecem! – örömködtem.
Hétfőn tehát lefoglalózta a kocsikat, szombatra lefoglaltuk a repjegyeket, szállásokat és a flixbuszt. Általában megyünk-jövünk nálunk egy ilyen út, szóval nem kalimolunk ide-oda, nincs konkrét városnézés tátott szájjal, inkább ami kis időnk van, azt amolyan gasztrotúrákkal töltjük, ahol telitömött szájjal, helyi finomságokat kóstolunk pékségekben, kis éttermekben, cukrászdákban. Mi mást!?
Szombat
Miskolcról Oscarral mentünk a Thökölyhez, aztán a 24-es villamossal a Nagyvárad térre, onnan pedig a 200E-s busszal Ferihegyre. Már fejből tudom, hihetetlen, mert tényleg nem voltam egy konfortzónán kívül merészkedő leányzó, de úgy tűnik ezt már múlt időben írom, mert mi vár rám ott!? Saját magam, akiben bízok és hiszek, szóval hiszem, hogy mindent meg tudok oldani valahogy. Félni pedig nem kell ettől, ma már tudom, mert sokkal bátrabb nő vagyok, mint azt én valaha is gondoltam magamról.
Délután 4 körül szállt le velünk a gép Frankfurtban, ahol rögtön megrohamoztunk egy pékség teli töltött pereces vitrinjét és beszereztünk egy Schnittlauchbrezel-t, egy vajjal vastagon megkent, metélőhagymával telitömött bajor perecet. Hú, de finom volt, majd jött a fekete leves.
Frankfurt Bahnhofsviertel-ében, azaz a pályaudvar közvetlen környezetében foglaltunk szállást, vagyis foglalTAM. Az életben nem gondoltam volna, hogy körültekintőbbnek kellene lennem: konkrétan Frankfurt majdhogynem közepében, kb mintha nálunk a Keleti pályaudvartól 2 perc sétára lenne egy piros lámpás + bulinegyed. Hát itt szálltunk meg, a hotel mellett pedig közvetlenül egy segélyközpont AKTÍVAN működött. Fotózni sem mertem, ha nem lett volna kifizetve a szobánk, azonnal hagytunk volna ott csapot-papot, mert ha mindez nem lenne elég ok, az első szoba, amihez a recepciós kulcsot adott, nem volt kitakarítva, így kérni kellett egy másikat, abban éppen ki volt cserélve a törcsi+ágynemű, de a hónapos pókháló és a falon lévő meghatározhatatlan piszokfoltok nem voltak túl bizalomgerjesztők. Tanulság: szállásfoglalásnál google maps értékelését IS nézni a booking mellett!
Még jó, hogy aznap este beverekedtük magunkat a belvárosba, mert vasárnap semmi sem volt nyitva. Semmi. Se a Hema, se a Zara se a Primark, ahol kiélhetem a hűtőmágnes mellett ruhadarabot is hozok haza magammal szokásom. Ezt talán még Londonban kezdtem. Azóta ha azt a téli/tavaszi kabátomat veszem fel, mindig London jut eszembe, ha a tevebarna hátizsákom veszem fel, arról Brüsszel és ez tök jól összeegyeztethető volt kis kapszula gardróbommal is, mert úgy csináltam, hogy már csak kizárólag utazások során vásároltam.
Mondjuk előző este jócskán betértünk a Hemába, ahonnan hoztam 2 kézzel készített kerámia edényt és egy óriási mézeskalács karácsonyi huszár ütőfát, ami szenzációs, 2 kis espresso-s üvegpoharat és szerintem ennyi, de ezekre szintén, ha ránézek, rögtön Frankfurt jut eszembe. A mézeskalács forma vicces volt, megfogtam a boltba belépve, akciós volt 8 Euróba fájt. Kiválasztottam a többi “lomom”, lépünk a kasszához, amikor is megjelent bűntudat barátunk a mélyből és közölte, hogy a-aa a forma nem jön veled Hanna, csak lom lesz a polcon és ezt pont akkor tette, amikor lehúzta a kasszás hölgy. Oké, Hanna jelzett, hogy á mégse kérné, erre kis gondolkodás után megkérdezi a hölgy, 4 Euróért sem?! Hú mondom, de annyiért ragyogó! Szóval így alkudott Frankfurtban a bűntudatom. :D
Zeit für Brot
Mondjuk utólag megérte végigszenvedni azt az éjszakát, mert amit másnap reggelire ettünk, maga volt a nagyvetűs ÍZ. Szóval ezen az úton véééégre eljutottunk abba a bizonyos ZEIT FÜR BROT pékségbe, aminek már a neve is szerelem volt első olvasásra, amikor annak idején megláttam az Instagramon. Idő a kenyérnek, durva fordításban, annyira gyönyörű! Már több, mint egy éve nyálcsorgatva követem őket és ugyan már követésem kezdete óta többször jártunk Németországban, de pont abban a városban sosem voltak jelen, ahová éppen mentünk. Mindig szomorú, lefelé görbülő szájjal konstatáltam, hogy jaaj most se jutunk el a “kocka csigás” helyre. Úgyhogy gondolhatjátok, hogy mennyire örültem a kijelentésnek, hogy Frankfurtba megyünk, mert már akkor beugrott, hogy OTT bizony lesz Zeit für Brot!
Nyitásra terveztünk menni, de a zseniális szállásfoglalásomnak hála, csak hajnali 5-kor tudtunk elaludni, így persze elaludtunk és nyitás helyett 9 körül értünk csak oda. Tömve volt a hely, annak ellenére, hogy vasárap semmi sem volt nyitva és üres volt kb egész Frankfurt. Amikor beértünk a pékség utcájába, hirtelen többen lettek és hát nem mindenki oda igyekezett!? Annyira sokan voltak, hogy először le se tudtunk ülni. jóóó.. ne egy nagy helyet képzeljetek, kb. 17-20 vendég helyben fogyasztására alkalmas.
Beálltunk a sorba, nagy nehezen megszültem a választásom, mert kínálatuk zseniális: eszméletlen a kocka csigájuk, amit különböző töltelékekkel készítenek. Telis-tele kovászos kenyerekkel, zsemlékkel, bajor perecekkel, lehet náluk reggelire 1-1 szelet kenyeret kérni különböző kencékkel, de előre elkészített kovászos kenyér és kis ciabattini szendvicseik is vannak. Bámulatos!
Végül kértünk két cappuccinó, 1-1 juharszirupos – diós és a mákos – mandulás kocka csigát és 1-1 sós szendvicset (pulykás, enyhén pikáns rozskenyér szendvicset és egy paprikás krémsajtos – spenótós ciabattinit). amikért cakkompakk kb 21,50 Eurót fizettünk. Eltelt 10 perc, mire helyünk lett, de a legjobb: közvetlenül az üvegfallal elválasztott sütőüzem előtt ültünk le, ahol a pékek éppen a magkeverékbe forgatták a kovászos kenyereket.
Először a cappucinót kóstoltuk, hmm világos pörkölés, majd a szendvicseket és ekkor már végünk volt. Öhm, a juharszirupos-diósra nincsenek szavak, pontosan olyan finom, mint ahogy elképzelitek, de kezdjük a tésztánál. Ilyen pihe-puha kelt tésztát művészet csinálni! Komolyan.
A dióshoz képest a mákos kicsit uncsi volt, vagy legalábbis nem dobott akkorát, talán elfért volna rajta egy vaníliaszósz, hogy szaftosabb legyen. Nekünk a sós felhozatal összességében maradandóbb volt, mint a csigák, mert nem szoktunk kencézni itthon, de bevezetem, mert zseniál és azóta friss spenótlevelet is vettem itthonra! :)
Schweinfurt
Azért búcsúzóul a frankfurti pályaudvaron bekaptunk egy Nordsee ebédet, ami ugyan nem a gasztronómia magas foka, mert egy halas gyorsétterem jellehű helyről beszélünk, de annál inkább mi vagyunk. Imádjuk a halat, minden formában és ez a hely az összes elvárásainkat maximálisan teljesíti: tápláló, olcsó, egészséges (nyilván, ha sültkrumplit kérünk rántott halas szendviccsel, akkor nem :D) és nagyon-nagyon finom! Bécsben kóstoltam először.. őrült nagy mosollyal arcomon. Kedvenc lett azóta és mindig bemegyünk, hogyha Németországban, vagy olyan országban járunk, ahol épp van. Mondjuk már itthon is vannak üzletek, de ahol eddig szétnéztem, ott sajnos elég gyatra volt a választék.
Utunk Frankfurtból vasárnap délután 5-kor folytatódott tovább Schweinfurtba. Nem kellett volna várni 5-ig, mert csak a FlixBus parkolójában álltunk egész nap egyik napról a másikra, annyira semmi sem volt nyitva, utólag pedig kiderült Schweinfurt gyönyörű kis városka, ahol első google-özésre olyan kis éttermeket, hamburgerezőket találtam, hogy szám tátva maradt. Na de ez van, aznap már ettünk, úgyhogy szó sem lehetett róla, legközelebb jobban utánanézek majd.
A szállásunk (Mercure Hotel Schweinfurt Maininsel) itt viszont szuper volt. Nagybetűs SZUPER, kávéfőző a szobában, finom illatú törölközők, úgyhogy rögtön fürdés-alvás volt, mert az előző éjszaka kicsit kikáózott mindkettőnket. Másnap királyi reggeliben volt részünk tulipánnal, s minden jóval. Behaltam. A reggeli közepénél vettük észre, hogy omlettet, gofrit is lehet külön készíttetni, hát rögtön ragadtuk is meg az alkalmat. Mindenből kértünk plusszban!
Utána már csak az autóink felkapása volt a fő prioritás és talán hajnali 2-re itthon is voltunk és el sem hittem, életemben először hullócsillagot láttam, ráadásul kettőt is. Csoda utunk volt. A másik legszebb az egész hazaútban a Bécs után villogó szélerőművek voltak, amik úgy takarták be a sötét eget és villogtak végeiken piros fénnyel, mintha egy nagy paplan alatt utaznál. Varázslatos volt. Komolyan! De befejeztem, persze tudnék még órákig is beszélni erről a 2 napról, mert meglehetősen maradandóra sikerült. :D
Must have listánk utazáshoz
Pénteken este bepakoltunk a szombat kora délutáni utazásra, egy, már-már szokásos “MUST HAVE” lista alapján. Ilyenkor fejenként 1-1 kis hátizsákkal utazunk, semmi plusz cucc, csak a legszükségesebbek a minimalizmus elvét követve, mert őrült nagy könnyebbség!
-LEGFONTOSABBAK: útlevél, iratok, pénz, adásvételi, toll
– repjegy, szállásfoglalás, flixbusz jegy a telefon WALLET alkalmazásában
– KAJA: Jelen esetben 7 db vékony szelet kovászos mákos-mazsolás szalámis szendvics, dióval, uborkával, vajjal és narancs marmeláddal kent fonott kalács szendvics, 7 szelet körtés hipphopp kevert gyümölcskenyér, 5 db kovászos lekváros palacsinta, ó csak ami éppenhogy volt otthon, mert attól függetlenül sparen van, hogy utazunk mert a lényeg, hogy jó áron hozzunk autót minél kevesebb költséggel. Persze beülünk 1-1 helyre, nyilván, nem vonjuk meg magunktól az élményt, de nem a leggurmébb speciality helyekre, hanem az eldugott remekeket keressük!
– KÜTYÜK: powerbank, autós töltő, 2 töltőfej (egy nagyobb-egy kisebb), 2 töltőkábel, fényképezőgépem + töltője, órám + töltőkábele
– utazós üvegbögre, üveg vizespalack
– fejfájáscsillapító, vitamin, algám
– TISZTÁLKODÓS MÜTYÜRÖK: 1-1 fogkefe, mini fésű, kis sminkcucc: alapozó, szempillaspirál, sminklemosó kendő, kézfertőtlenítő, ajakbalzsam, körömcsipesz+reszelő
– esernyő, ha esne az előrejelzés alapján
– szemüveg, napszemüveg
– 1-1 fürdőpapucs és pizsama
– 1-1 fehérnemű és felső naponta
– 1 db mini törülköző (15x30cm-es)
Ha tetszett a bejegyzés, nagyon szépen köszönöm, ha nyomsz rá egy kedvelés gombot!
Szeretném megemlíteni PATREON oldalam, ami egyfajta borravalóként, lehetőséget nyújt, hogyha szereted, amit csinálok, akkor segítheted a munkám, hogy a jövőben is folytathassam!
