Olyan ritkán sütök 😅, gondoltam készítek valami igazán retrót a hétvégi “nagy”családi, ottalvós Tisza-tavi ’buliba! Őszintén, én tökre arra számítottam, hogy majd a nagyszülők kedvence lesz és sorra kapom a “jaj de régen ettem már ilyet” mondatokat. Na, de megrökönyödésemre, az életben nem látott még senki ilyen süteményt, így a feti mondat sem hangzott el, de tesóm őszinte reakciója mindent elárul:

“Na Hanna – szólal meg a második szelet ‘arczbanyammogása közben – akkor most ezt rögtön sütheted újra, hallod, rögtön, most állj neki!”

Óóhátjaj na igen..
Másnap már csak ábrándozunk arról, hogy bárcsak mindenkinek jutna még egy egész szelet.. Egészen pontosan kettő darabka maradt. Ismerve Mézga-családomat már előre rettegtem az elosztás bonyodalmától, aztán végül úgy lett megoldva, hogy jelentkezett, aki kért és így, pontosan 8 apró szeletre vágtunk 2 pöttömke szeletet, ott a Tisza-tó partján, közvetlenül reggeli után! – Én és Lenke nem kértünk csak, önfeláldozóan, diétába hajló-módON.

Egri nagymamával pingpongozni, HelloHalban enni, éjfélig Dixitezni, szúnyogoktól menekülve konyhában grillezni, Tisza-tavon kenuból motorcsónakba átülni, olyan imbolygó kenuból, hogy a tandem bicikli nyúlpucu ahhoz képest. Egy szó, mint száz: szuper hétvége volt, aminek sajnos ott lett vége, amikor tesóm belelépett a sulyomba és a vizimentők minden próbálkozásuk ellenére se tudták a (később, sürgősségin kiderült) 0,5 cm-es sulyomtüskét kioperálni a talpából. Szóval vigyázzunk a sulyommal, ha a Tisza-tónál fürdünk! Mondjuk ez rám nem vonatkozik, mert én.. hát sose fürdök strandon.

Habos, végtelenül lágy, főzött vaníliás vajkrém (pedig a falnak megyek a vajkrémektől, de ez meglepően csoda finom!), kevert szaftos, kakaós és sima piskóta, rajta meggydarabok, végül betalál az étcsoki! Nem kell több.

Szóval visszakanyarodva, én teljesen abban a tudatban voltam, hogy ez pontosan ugyanolyan retró és közismert, mint a puncs szelet. Na, ez van, amikor az ember süteményekkel kel és fekszik, teljesen abban a hiszemben éli le az életét, hogy egy-egy sütemény mennyire közismert, holott nem is.

Mivel barátunk a Wikipédia, utánajártam a helyzet furcsaságának. Süteményünk tulajdonképpen tradícionális, csak nem feltétlen itthon, hanem az osztrák-német nyelvterületen. Bár, gasztronómiánk a Monarchia idején bőven találkozott, szuper kis szimbiózisban élt és vettünk át egymástól ezt-azt, szóval szerintem annyira elválasztani csak nem lehet a magyar konyhától sem wunderschöne Donauwellénket.

Dunahullám torta

Hozzávalók 22 cm-es formához

Tészta
100 g puha vaj
100g kristálycukor
2 egész (M) tojás
100 g liszt (nálam 80 g BL55 búzafinomliszt, 20g teljes kiőrlésű rozsliszt)
2 teáskanál sütőpor
1 óriási csipet só
80 ml (szobahőmérsékletű/langyoska) tej
1 teáskanál vanília aroma
1 teáskanál rum

+ 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
+ 50 ml tej
+ 150 g meggybefőtt (nekem maggal volt eltéve, lehetetlen volt kibányászni belőle sajna, úgyhogy chellenge lesz majd enni! :D)

Krém
(40 g) 1 csomag vaníliás pudingpor*
450 ml tej
1 óriási csipet só
kristálycukor ízlés szerint ~ 4 evőkanál
150 g puha vaj
(+ itt nekem speciel bevillant az égő, hogy a legutóbbi tortám fehér csokoládés vajkréméből van még a fagyóban, hát beletettem. Uhh brutálisan finom lett)

**Vaaaagy pudingpor helyett készíthetjük tojássárgás sodóból is,
akkor a fehérjehabos lazítást hagyjuk el: Vaníliasodó (pudingpor nélkül)

Csokoládéglazúr
25 g étcsokoládés
25 g vaj

Piskóta
A puha vajat kihabosítom a kristálycukorral, majd egyenként hozzáhabosítom a tojásokat. Kimérem és átszitálom a liszteket (hogy levegősebb piskótát kapjak), elkeverem benne a sót és a sütőport. Hogyha habos a vajas-cukros-tojásos massza, a lisztet, a vanília aromát, a rumot és a tejet, nem túlkeverve, 2 részletben hozzáadom. A felét sütőpapírral bélelt 22 cm-es formába simítottam. Összekeverek 2 evőkanál átszitált cukrozatlan kakaóport a tejjel, majd a massza másik feléhez keverem. Rásimítom a sima masszára és egy késsel össze-vissza hullámokat “karcoltam” bele, összekevertem kicsit a két részt. Jöhet rá a meggy, majd 175 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 35 perc megsütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.

Krém
Kimérem a tejet, majd ennek a harmadában/negyedében (egy kis részében) elkeverem a pudingport. A maradék tejet forralni kezdem, majd amikor már lassan forr, hozzáadom a kristálycukrot és a kikevert pudingot. Kis habverővel csomómentesre főzöm, bugyogtatom még pár percig, majd lehúzom a tűzről. Közvetlenül a felszínére frissentartó fóliát simítok és mehet a spájz kövére hűlni. Ha kihűlt, átöntöm egy másik tálba úgy, hogyha véletlenül lekapta volna az alját (mint nálam :D) azt semmiképpen se keverjétek bele a pudingba (mint én 😀 – jaj de tudok ezekből a ballépésekből tanulna édes Istenem :D), szóval átkeverem csomómentesre. A puha vajat kihabosítom (robotgépem habverő karjával) és kis adagokban hozzákeverem a pudingot (és a fehér csokis vajkrémet). A kihűlt tortát kivágom a karikából, majd visszateszem rá és betöltöm a krémmel, egyenletesen elkenem, hűtőbe teszem dermedni.

Csokoládéglazúr
Az étcsokoládét mikróban, sűrű megállítások és átkavarások közepette, szóval vigyázva, hogy meg ne égjen megolvasztom, hozzákeverem a vajat, még kicsit visszatehetem, hogy elkeveredjen rendesen. Az egészet a torta közepére teszem, majd kis spatulával rusztikusra kenem. A díszítés most habcsók és csokiforgács volt.