Isteni finom, pár perces és ráadásul egy eszméletlen egészséges teljes értékű reggelit készíthetünk belőle. Akár találós kérdés is lehetne. Szóval igen, ez az avokádó. Egy szelet sok magvas, kovászos, teljes kiőrlésű kenyérrel és sok-sok zöldséggel testünknek maga a perfekt táplálék. Makróit tekintve 100 grammjában 14,7 g zsír, 2 g fehérje, 1,8 g szénhidrát rejtőzik és 160 kalória, de rosttartalma magas 6,7 g, ami szabályozza a vércukorszintet. Gazdag egyszeresen telítetlen zsírokban, ami pedig a szívünknek kedvez!
Reklámok
Igazi szuperélelmiszer, tehát nagy mennyiségben tartalmaz egészségvédő tápanyagokat és csak elhanyagolható hátrányokkal bír. Különösen gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben: B-, C-, E-, A vitamint, káliumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot és kalciumot tartalmaz. Kiváló antioxidáns. Érdemes beépíteni az étkezésünkbe, annak ellenére, hogy a zsír-, és kalóriatartalma magas (ez lenne szerintem az elhanyagolható hátránya).
Kapcsolatunk az avokadóval nem volt zökkenőmentes, szerintem úgy lehetek valahogy vele is, mint a spenóttal és a céklával. Egyszer csak úgy keltem, hogy már szeretem.
Reklámok
Sokáig csak szemezgettem vele, pár évvel ezelőtt ruháztam be először egyre. Megvártam, amíg rendesen megérett, avokadókrémet készítettem belőle, magjába fogpiszkálót szúrtam és annak rendje és módja szerint vízbe tettem csíráztatásra. Magja megint pálcikázva, épp csíráztatás alatt a vízben áll, annyi különbséggel, hogy most lesz türelmem kivárni, amíg élni kezd a lelkem!
Az avokadót finoman szétvágjuk, magját kivesszük, gyümölcshúsát kikaparjuk, villával összetörjük. Sózzuk, borsozzuk és citromlével ízesítjük. Végül a kés fokával összetörjük a fokhagymát, apróra szeleteljük és belekeverjük. Pirított kenyérrel maga a csoda!
Avokádómag csíráztatása
Az avokádómagot megmostam és beleszúrtam 3 fogpiszkálót úgy, hogy a csúcsos vége felfelé álljon és egy kis pohárba tettem.A fokpiszkálók tartják meg a pohárban a magot. Vizet öntöttem rá, úgy hogy durván félig ellepje a magot és most (hónapokon keresztül) várom a csodát.
Reklámok
Itt lesz majd az update helye: – 2020.07.28-án tettem vízbe, hát komolyan én vagyok a legkíváncsibb és a legizgatottabb a történet folytatása miatt! Mint, amikor kovászt neveltem annak idején! Baromi izgalmas! – 2020.08.19-én még semmi jele a fejleménynek, de már 5 db magom “csírázik” az ablakunkban. :D – 2020.08.28-án kezd a legelső kis Avo megnyílni! Azta, pont egy hónapja áll vízben, nagyon pontos a lelkem. Jó, csak az egyik mocorog, a másik még várat magára. Sok YouTube videóban láttam, hogy leszedik a külső barna héj részt és úgy teszik vízbe, ezt közben én is megcsináltam:
2020. augusztus 28.
Lent, a középső kép 2020. november 7-én készült, tehát durván 3,5 hónapra rá, hogy vízbe tettem a lelkem. Mondjuk a jobb képen a leghosszabbat (Aladárt) és a másik szélsőt egyszerre tettem vízbe, a középső később került csíráztatás folyamata alá. A jobb kép pár napra rá készült, itt Aladár, az avokádó már elültetve mosolyog, arra figyeljek – írtátok instán, amiért ezermillió köszönöm, hogy a mag fele lógjon ki a földből és öntözzük sűrűn.
Reklámok
Nektek már bújt ki kis hajtás? Próbáltatok már avokadót nevelni szobanövénynek? Minden tippet, trükköt, észrevételt szívesen fogadok a komment szekcióban!😊
Szeretem megtisztelni az étkezéseimet, ezzel magamat és lassan, nyugodtan élvezni minden egyes falatot. Ritkán szellemülök át sajnos teljesen, de ha igen, akkor nagyon. Szóval ma sikerült.
A meleg kocsiban olvadt francia camambert és a kovászos kenyerem savanykás íze arcon ütött és azóta is csak pislogok. Rég élveztem ennyire magasról az ízeket. Olyan volt, mint annó otthon, a kis fotószobámban, a mi igazi kis burkunk slowlivingjében, minden falatot lassan élvezve, hagyni élni az ízeket bennünk.
Mindig mondom, a kevesebb sokkal több, mert két íz csupán és maga a csoda!
Aztán folytatódott a nap, de valami csak nem hagyott nyugodni. Mostanában sok szakcikket, könyvet olvasok az emberi test működéséről, a táplálkozásról, az emésztésről, különböző diétákról, tápanyagokról, hormonokról.
A helyzet az, hogy hozzá vagyunk szokva a bőséges kínálathoz. Minden téren. Ez egyrészt nyomasztó, fokozott stressz forrása lehet, másrészt pedig elveszítjük ezzel az ételek tiszteletét, de nem beszélek többes számban, értsétek úgy, hogy magamról beszélek.
Hogy miért gondolom ezt?!
Most, hogy visszaállítottam étkezésünk annak megszokott és normális rendjébe (értem ez alatt, hogy nagyjából mindig akkora az input, amennyi az aktivitásból származó elégetett kcal és az alapanyagcsere kcal tartalmának összege) beépítettem heti 1-2 nap IF-et a +0,5 kg hájfeleslegem elégetése érdekében. Most ez egyelőre úgy tűnik, hogy nem tartozik nagyon a slowliving témakörébe, de higgyétek el, nagyon is összefügg. Egyébként 23:35 van, ágyban fekszem és pötyögöm mindezt a telefonom jegyzetébe, mert ihlet van, le kell írnom, ami motoszkált és kikristályosodott bennem.
Szóval, étkezés után a vércukorszint megemelkedik. Ez alap. Hogy mennyire, azt most hagyjuk, tekintsünk egy egészséges és kiegyensúlyozott étkezés utáni átlagos vércukorszint emelkedést. Aztán pár óra múlva ez csökkenni kezd, nagyjából a kiinduló szintre esik vissza. Aztán kb 7,5 óra után normalizálódik. Aztán nagyjából 16 órával az utolsó falat után elkezdődik a ketózis folyamata, amikor a szervezet már nem a vérben lévő glükózt használja fel főbb energiaforrásnak és már a glikogénraktáraiból is kifogyott, elkezdi felhasználni a zsírtartalékait (a zsír bomlástermékei a ketonok), tehát ha mondjuk este 5-kor ettünk utoljára, akkor ez reggel 9-kor kezdődik. A szervezetünknek ez egy kódolt kis zsírégető üzemmódja, ami magától bekapcsol, ezt szoktam néha folytatásra sarkallni zsíros-fehérjés reggelikkel. Na de a lényeg, hogy 24 óra után testünk belép a sejtregeneráló autofágia szakaszába, amikor a sejtjeid önmegújulásba kezdenek, szépen kipucolják az életképtelen és elöregedett sejtegyedeinket és így megújulnak. Hoppá. Szóval a böjti időszakok abszolút nem rosszak, sőt. Persze ezt az autofágiát kibírni őrült nagy harc lehet magunkkal, nálam még nem volt rá példa.
Megint leszögezem, nem vagyok táplálkozási tanácsadó, csak baromira információ-éhes. Érdekességképpen osztottam meg mindezt. Kérlek benneteket, mielőtt bármi megfordul a fejetekben, sűrűn utána olvasni és konzultálni orvossal vagy táplálkozási tanácsadóval!
Akkor most hogy is függ össze a böjttel a slowliving?
Úgy, hogy ma tartottam az IF (intermittent fasting, időszakos böjt) napom, ami tegnap délután 4-kor kezdődött és ma délig tartott, tehát 20 órán keresztül nem ettem. Aztán készítettem magamnak egy tökmagolajos, mozzarellás, paradicsomos salátát előételnek, amit egyrészt lassan készítettem el, másrészt lassan ettem meg.
Csak, hogy a böjt nemcsak élettani szempontból kedvező, megtanít jobban tisztelni és élvezni azt, ami van. A kereszténység az első századtól előírja a böjtöket, az önmegtartóztató időszakok felkészítenek az ünnep szentségére, azért régen úgy igazán meg tudták élni ezeket az ünnepeket. Sokszor tapasztaltam már, hogy diétás időszakaimban írok legszebben. Nem véletlen. Ekkor élvezem ki igazán az étel minden csepp ízét, aromáját és zamatát. Pedig basszus, mindig így kellene! Talán a kulcsszó a mérték lenne számomra? Mert néha nem bírok csak egy szeletet enni nagymama kelt túrós kiflijéből és lecsúszik kettő, pedig ha egyet ennék, akkor azt jobban ízlelném és élvezném és többre nincs is szüksége a testemnek, meg úgy egyáltalán finomított cukorra sem lenne, de ettől most tekintsünk el, nem vagyok a szélsőségek híve. Mindent eszek, csak mértékkel, ami persze néha elcsúszik, de emberek vagyunk, hibázunk, majd kijavítjuk. Egy szó, mint száz, tiszteljük és becsüljük meg az étkezéseinket és magunkat azzal, hogy rászánjuk az időt, megéljük és mértéket tartunk!
Na ennyi mára, 23:51 lett közben, úgyhogy alszom. Ez nálam extrém, általában már 9-kor csorgatom a nyálam a kanapé háundem-es díszpárnáira. Jaj szegények. Jó éjszakát, szép camambertes álmokat!
Ez az a kijelentés, amit kicsi Hanna sose mondott volna annak idején és sosem gondolt volna, hogy mondani fog valaha is. Bár nekem a menzával nem volt bajom, mindent megettem, egyrészt mert ki volt fizetve basszus, másrészt mert enni mindig is szerettem és nem is volt nálunk a suliban annyira szörnyű! Sőt, most, hogy már nagyok vagyunk és saját háztartást vezetünk, hiányoznak a klasszikusok. Muszáj vagyok beépíteni a mindennapi étkezéseinkbe, mert belekívánkozik. Kívánom. És nem, nincsen a háttérben semmilyen megváltozott hormonmunka, egyszerűen csak változunk.
Reklámok
Elméletileg az embernek 7 évente változik az ízlése, egyszer csak arra kel, hogy már megeszi azt, amit tegnap még nem. :D Nyilván nem ilyen hipp-hopp, de nálam is vannak ilyen kaják, amikre régen rá sem tudtam volna nézni, mostanában meg veszek meg érte, ilyen például a tökfőzelék is, na de sok a duma.
Cukkinifasírtunkra visszakanyarodva: tökfőzelékhez készítettem, hogy ne mindig csak hús legyen opció feltétnek, hát mennyei lett! Komolyan! Belül szaftos és ha elvágod a késsel nyúlik benne a sajt! Gyá!
Szóval hajrá, együnk sok zöldséget és helyettesítsük a darált husis fasírtot, a sült virslit, vagy sült kolbászt (most ezeket körülbelül úgy írom, mintha mindennap sült kolbászt ennék, pedig évente egyszer van csak ilyen :D), szóval a husis feltéteket egy kis zöldségfasírttal. Simán megéri!
Reklámok
Zabpehelyliszt
Az idei (2020) június-júliusi odafigyelősebb időszakunkban került bele a repertoárunkba a tápiókagyöngy és a sörélesztőpehely mellett, de róluk majd később esik szó. Numbava (Gazdag Tündi) zabpehelylisztes gofri videója után kezdtem el alkalmazni és hú, azóta vele sűrítettem a tökfőzeléket, a padlizsán curryt, helyettesítettem 1/4-ed arányban a búzalisztet a palacsintában, és így került a cukkinifasírtba is. Nagyon-nagyon fincsi! Kávédarálón szoktam ledarálni az egész vagy tört (mindegy) zabpelyhet és tádám! Élettani szempontból a GI (glikémiás index) értéke alacsonyabb, így kevésbé emeli meg a vércukorszintet étkezés után, mintha az búzafinomliszttel készült volna.
Odafigyelősebb időszak
Nálunk minden évben van ilyen, aminek nem volt tudatos az éves ismétlődése eddig, mert ez konkrétan idén esett le, hogy basszus tavaly is pont ilyenkor jelentek meg a blogon kicsit egészségesebb receptek. Ilyenkor fokozottan figyelek a finomított kristálycukor bevitelem csökkentésére, és nem sütök BL55 búzafinomliszttel sem. Helyette teljes kiőrlésű lisztekkel, zabpehellyel, idéntől zabpehelyliszttel dolgozok és magvas rozskenyeret sütök.
Mert kicsit elcsúsztunk a karantén alatt. Nálam ez +0,5 kg formájában mutatkozott, ami abszolút nem gáz, (bár ehhez is elvileg 3500 kalóriát kell megspórolni, hogy visszatornázzam és azért valljuk be, izomként szebben mutatna :D) inkább a tudatom nem bírta már, hogy minden ebéd után kívánom az édességet. Ez nem normális.
Májusban már éreztem, hogy ez nem ok, valamit kezdeni kell vele. Kezdtem is, kétnaponta megengedtem magamnak az édeset, na igen, ebből az lett, hogy visszaettem azt, amit előző nap kihagytam. :D Mondjuk ennyire vicces nem volt, paprikapiros mérgesen, duzzogva ültem az ebédek után a kanapén és sírni tudtam volna, mennyire barom vagyok. :D Aztán összeszedtem magam, az akaraterőm visszakapartam annak megfelelő helyére és heti 5 nap édesség-absztinenciával elindítottam a komoly 2020-as év visszabillenős, odafigyelős-programját, ami ekkor már olyan jól sikerült, hogy lett belőle 2 hét édesség nélkül. Tiszta büszke voltam magamra.
Reklámok
Közben komolyan kezembe vettem az ügyet, újraszámoltam, hogy hány kalóriára van szüksége a szervezetünknek és ez hogyan is fest makratápanyagokra lebontva (tehát hány gramm szénhidrátot, zsírt, fehérjét és rostot) kell fogyasztanunk. Bonyolultan és időigényesen hangzik és az első nap valóban az, mert tényleg mindent írni és számolni kell grammra pontosan, de nekem mindenképpen megérte rászánni időt és energiát, mert így visszaállítottam az étkezésünket annak egészséges medrébe (amit legutóbb 2018-ban állítottam be). Minden étkezésnél előkerül a kis konyhai mérleg, a mennyiségeket pedig grammra pontosan kimérjük. Így tértünk vissza a saját, normális kerékvágásunkba.
A hónap nasija a banános-zabpehelylisztes palacsinta (1 banán, 1 tojás, 30 g zabpehelyliszt, késhegynyi sütőpor, csipet só, összeturmixoltam és amerikai palacsintaként kisütöttem, kb 6 kis darab lett belőle) mellett a kakaós zabkeksz volt, aminek kicsit állítottam a makróin egy adag fehérjeporral, hogy ne legyen annyira szénhidráthangsúlyos.
Brutális egyébként az emberi szervezet, cukor-függővé tudja magát hajszolni, viszont ha elhagyod, pár nap erős gyötrő kívánás után, egyszerűen nem kívánod már. Leszoktál. Persze ehhez az kell, hogy minden alapvető tápanyag (víz, szénhidrát, fehérje, zsír, vitaminok és ásványi anyagok) megfelelő arányban biztosítva legyenek szervezetünk számára, amiből ő szépen elő tudja állítani a számunkra szükséges energiát.
1 közepes vöröshagyma 1 kisebb cukkini lereszelve (25 cm-es) 1 egész tojás 2 ek zabpehelyliszt 2 ek apró szemű zabpehely só bors 1/2 tk fűszerpaprika 3 gerezd fokhagyma 10-20 g reszelt sajt + kenyérmorzsa, olaj a sütéshez
Reklámok
Az apróra vágott vöröshagymát kis zsiradékon megpirítom, kicsit hűtöm. A cukkinit lereszelem, sózom, pihentetem, majd jól kinyomkodom. Beleütöm a tojást, fűszerezem (bors, fűszerpaprika), jöhet bele az apróra vágott fokhagyma, a nagylyukú reszelővel reszelt sajt, a zabpehely és a zabpehelyliszt, majd a pirított vöröshagyma. Lapos kis fasírtokat formázok a lágy masszából, ha nagyon lágy lenne, zabpehelylisztet adhatunk még hozzá. Kovászos kenyérmorzsába forgatom. Kókuszolajon sütöm.
Szuper makrotápanyagokkal ellátott táplálék és tápanyag, testnek-léleknek egyaránt, ízlelőbimbóinknak pedig óriási orgia. Tökéletes zsíros-fehérjés reggeli, amivel támogatni tudjuk szervezetünk természetes reggeli zsírégető üzemmódját. :)
Szervezetünk és a zsíros-fehérjés reggeli kapcsolatáról Gőgh Barbara táplálkozási tanácsadó Instagram oldalát ajánlom szeretettel, ahol mindent részletesen leír a zsíros-fehérjés reggelik hatásáról és tudományos hátteréről:
Mindenképpen érdemes végigolvasni, szerintem nagyon hasznos infók! Mert jó, hogyha tisztában vagyunk testünkkel és pontosan tudjuk, hogy milyen folyamatok játszódnak le szervezetünkben egy-egy étkezés után.
A képen 2 tojásos egyszemélyes adag látható.
Spenótos omlett
Hozzávalók 2 személyre
2 evőkanál vaj 3 gerezd fokhagyma apróra vágva, vajon pirítva 50 g mozzarella 4 tojás 25 g ementáli/gouda sajt 1/2 evőkanál tejföl só, bors 50-70 g leveles spenót (fagyasztott, kiengedett, jól kinyomkodott) 1/2 evőkanál parmezán
Egy 26 cm-es serpenyőben vajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát. A tojásokat egy tálba ütjük, belereszeltjük a sajtot, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a tejfölt és villával kicsit felverjük, elkeverjük. A serpenyőt lehúzzuk a tűzről, hagyjuk kicsit hűlni, majd beleöntjük a tojásos masszát. Az omlett felébe beletépkedjük a mozzarella felét, rápakoljuk a leveles spenótot, jöhet a mozzarella másik fele, végül megszórjuk parmezánnal. Visszarakjuk a tűzre. Ha az alja kellően megpirult, félbehajtjuk és tovább pirítjuk, amíg a közepén elkezd folyni a sajt. Sok salátával, paradicsommal esszük.
Kedvenc ízvariációink: – gombás-spenótos-fetás – tonhalas-spenótos – spenótos-juhtúrós-sok fokhagymás
Mindennapi kihívásom jelenleg egyensúlyban tartani az életem egyes részeit, mert nagyon is fontos, hogy meglegyen a balance. Aztán beszélek a júniusi szigorított, cukormentesebb étkezésemről, amit minden évben egyszer elkövetek, hogy formában tartsam magam és persze lesz recept is, egy nagyon fincsi teljes kiőrlésű rozsliszttel készített egészséges, lassan felszívódó ch-s ropogtatnivaló.
Reklámok
Egyensúlyban
Szerintem az tök rendben van, hogy vannak az életemben olyan időszakok, amikor jobban összpontosítok annak egy adott részletére és ekképp kicsit elhanyagolódik egy másik szegmens. Felismertem, elfogadom. Legalábbis kezdem elfogadni, mert ez a következő állomás a felismerés után. Vagyis persze, harcolhatnék vele, meg harcolok is, de ennyi óra aztán végképp nincs a napban, ami elég lenne, hogy én az életemről való elképzeléseimet, a magammal és környezetemmel szemben felállított elvárásomat kiszolgálni tudjam. Jó, mit cifrázom: nem csilloghat minden nap a csap és nem tudok minden nap 60 hosszt úszni, mindemellett nem lehet pöpec a blog, az insta, nem olvashatok el minden héten egy új könyvet és nem írhatom minden nap az enyémet. Energiám általában van bőven, ezzel nincs baj és amire az adott hullámban fókuszálok, az mindig 100% csak a többi olyankor 70%. Ez aggaszt kicsit. Most ezt tényleg csak elfogadni lehet? Ezen tűnődöm és próbálom a határokat feszegetni hónapok óta, hogy közeledjen minden a százhoz.
Éppen a takarítás-, és az egészséges életmód nagy hullámában vagyok. Jelenleg kineveztem magam saját otthonunk házvezetőnőjévé, így könnyebben is esik nekiállni, hogy hivatásszerűen tekintek az aznapi porszira, felmosásra, mosásra, satöbbire. Szóval mostanában tényleg minden nap csillog a csap, viszont nem sportolunk egyáltalán. Naponta alig megyek 1 kilómétert, szörnyen bosszant. 1,5 hónapja viszont pont fordítva volt, porcicák khm pororoszlánok fetrengtek az ajtók mögött, de heti 12 kilómétereket futottunk. Visszaolvasva a képlet igen egyszerű lenne, kevesebb sport, mondjuk heti egy, meg egy nap, amikor végigtakarítok mindent. Csak hát, ha az egyéb must have elfoglaltságok és a kedvfaktor bekerül a képletembe, úgy lényegesen megváltozik az egyébként észszerű egyenlet.
Hm, épp felálltam 2 percre betenni a sütőbe a következő kéthétre szánt kovászos kenyerünket, amikor kikristályosodott a gondolat: csak meg kell találnom a jó terület-párosításokat és voalá’ kész is az elképzelt “tökéletességem”. Mármint nem a saját magam tökéletessége, mert olyan senkinél sincs, sose lesz és ez így tökéletes (:D) csak a harmónia-egyensúly álom-életemé. Valahol olvastam, hogy a bakok nagyon törekednek az egyensúlyra. Hát ez valóban igaz, mert ha az nálam borul, egyik pillanatról a másikra képes kicsúszni alólam a mindenség.
Hopp és a slowlivingről még nem is beszéltem, amit szeretek beleszőni a mindennapokba. Valamikor jobban megy, néha kevésbé, de ilyenkor már felismerem jómagam hektikus kapkodását, megállok és felteszem magamnak a kérdést: “Hanna, hova sietsz?” Mindannyian szeretnénk nyomot hagyni a világban, ez frusztrál?! Ezért szeretnék mindent minél hamarabb?! Franc tudja. Ám, ha így is van, melyik a fontosabb, a nyom vagy az, hogy az eke, amivel a nyomot húzzuk boldogan mosolyog-e?!
Életmódunk
Mostanában ezek mennek meg a bárányfelhők. Téma lezárva, majd alakul, rajta vagyok. Mindenesetre június elseje óta cukormentes hétköznapokat (semmi sütike, semmi finomított cukor) iktattam be, kompenzálva, hogy egy kicsit kiugrott a sport és a cukrászvizsgára tanulós hét alatt becsúszott egy pár mandula mag, most így van meg a balance. Újraolvastam Mireille Guiliano A francia nők nem híznak– A boldog táplálkozás titkai c. imádott könyvem és újra végigbogarásztam Gazdag Tündi (Numbava) instagram oldalát. Mindketten az egyensúlyi étkezés hívei és ezt én is vallom. Tündit és a könyvet mondjuk össze se lehet hasonlítani, Tündi vérprofi, örök hálával tartozom neki, hogy az éteren keresztül az írásaival megtanított táplálkozni és megismerni a testem jelzéseit, igényeit, működését!
Mert mindent lehet, csak ésszel és mértékkel, mert hogyha ismerjük az ételek makrotápanyag tartalmát, testünk igényeit, jelzéseit, mindezt aztán összhangba hozzuk a napi aktivitásunkkal, na szerintem ekkor sok gond nem lehet. Mindinkább életmód ez, mint diéta, vagy fogyókúra, amit ha kiejtünk, már 5 kilóval gyarapodunk. Plusz tesszük ezt eléggé hedonista módon, mert például egy 4 tojásból készített reggeli spenótos-fokhagymás-parmazános omlettje pfűűha, felér egy ötcsillagos malmöi szálloda reggelijével, csak a nap folyamán már figyelni kell a zsírbevitelemre.
Szóval, jön a rozsropi recept, ami naaagyon fincsi lett, hasonló, mint a Dán KNÆKBRØD, csak nem marad oly ropogó, azért az csak egy levelesre hajazó tészta, épp ezt majszolom.
Amúgyilag rozsropink egy végtelenül bonyolult folyamat: pislogsz kettőt és hipp-hopp előtted van. Legalábbis lényegesen hamarabb, mintha leszaladnék a sarki boltba valamilyen szr adalékanyagokkal teletömött, zacskós nasiért, ami ugye egyébként is kizárt. Körülbelül liszt kimérésétől kedve 15 perc múlva már a tepsire pakolgattam a ropikat!
Rozsropi
Hozzávalók 400 grammnyi rozsropihoz
200 g teljes kiőrlésű rozsliszt 100 g BL55 búzafinomliszt 1 teáskanál só 1 teáskanál sütőpor 30 g puha vaj 170 ml víz + 1 tojás a kenéshez Tetejére: lenmag, szezámmag (vagy amilyet csak szeretnénk), pici só, frissen őrölt bors
A liszteket összekeverjük a sóval és a sütőporral. Belemérjük a vajat (én a hűtőből vettem elő, így mikróban kicsit megpuhítottam, bár már olvasztásba hajlott) és a vizet. Összegyúrjuk, enyhén lisztezett deszkán 0,5 centi vastagra nyújtjuk. Megkenjük egy egész, villával kicsit felvert tojással és megszórjuk a magokkal. Sóval hintjük, borsot tekerünk rá és 220 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső) 12-16 perc alatt megsütjük.
A recept a Dm Bio receptkönyvéből származik, ami a 33 egészséges és gyors recept címre hallgat. Talán valami pontgyűjtés keretében lehetett beszerezni annak idején, már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon rá voltam kattanva miatta a PONTOKRA! Mondjuk megérte a kattanás, szuper ötletek vannak benne.
Ha kipróbáltátok a receptet, nagy örömmel veszem, ha megosztjátok velem Instagramon, a #smuczerhanna_recept keresőcímke és a @smuczer.hanna oldalam bejelölésével, így tuti nem vesztem szem elől őket! Ha tetszett a bejegyzés és szereted a munkám, PATREON oldalamon keresztül támogatni tudsz.
