Talán nem lepődtök meg azon, hogy a kelt tészták a családunk kedvenc tésztái, süteményei közé tartoznak. Körülbelül minden második hétvégén megtalálható valamilyen variációban az asztalunkon. Egy kiadós leves mellé tökéletes választás szerintem, igen laktató és nem utolsó sorban pedig isteni finom!
A kelt tészták iránti nagy szerelem gyerekkoromban kezdődött nagymama kakaós csigájával és túrós (kelt)tésztájával. Olyan foszlós, puha kelt tésztát máig nem sikerült készítenem, ezt csak Ő tudja. Remélem mire én is nagymama leszek azért menni fog! :D
Ma új formában kelt életre a tészta, igazán finom diós töltelékkel a belsejében.
Hozzávalók 12 darabhoz:
T é s z t a 250 g liszt 30 g porcukor 150 ml tej 15 g friss élesztő 2 teáskanál kristálycukor 1 ek liszt 1 csipet só 40 g olvasztott vaj 1 egész tojás (felütöm, kicsit felverem és félreteszek egy keveset a végére a lekenéshez!)
T ö l t e l é k 150 g darált dió 100 g kristálycukor 100-150 ml víz 1 citrom + 1 narancs reszelt héja 1 kávéskanál fahéj 1 marék mazsola
Tészta összeállítása A tejet kis lábasban meglangyosítom. Elkeverem benne a kristálycukrot. Belemorzsolom a friss élesztőt. Rászórok 1 ek. lisztet és hagyom felfutni 10-15 percig. Kimérem és átszitálom a lisztet, hozzáadom a porcukrot, sót, majd elkeverem. A lisztes kevetékhez hozzáöntöm az élesztőt, a tojás nagyobb részét és a robotgép dagasztó karjával dagasztani kezdem. A vajat felolvasztom, majd kis adagonként hozzádagasztom a tésztához. Ha szép simává összeállt a tészta, leszórom kis liszttel, letakarom egy tiszta konyharuhával, majd szobahőmérsékleten duplájára kelesztem (35-45 perc). Kicsit lágy lesz a tészta!
Amíg kel elkészítem a tölteléket A kristálycukrot a vízzel felforralom, majd belereszelem a héjakat, a fahéjat és kis adagokban hozzáöntöm a darált dióhoz, vigyázva, hogy ne legyen túl híg a töltelék. Lehet nem fog kelleni bele a 150 ml víz.
Formázás Ha megkelt a tészta lisztezett deszkára borítom majd 12-14 egyenlő darabra osztom. A darabkákat egyenként kicsit oválisra kinyújtom, megkenem kb. 1 ek. diós töltelékkel, feltekerem bejgli alakúra. A tetejétől kezdve a 3/4 részét kettévágom, majd az így kapott két szárát visszaforgatom, betekerem szív alakúra.
Sütés Sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 20 percig hagyom a tepsin kelni, majd lekenem a félretett tojással. 180 fokon 20-25 perc alatt aranybarnára sütöm.
Ezt ettük reggelire már több, mint egy éve minden délelőtt: chia magos műzlit tejjel. Viszont most a kedvenc pirított zabpelyhes, sokmagos, “svájci stílusú” műzlinket már nem forgalmazza a T€&@o, így muszáj vagyok magamnak előállítani egy műzlikeveréket, ami hasonló hozzá, mert a bolti műzlik zöme tömve van cukorral.
(Update: szerencsére találtunk még pár csomaggal, szóval vettünk vagy 6 kilót…)
Ez még nem lesz az, viszont meglepően filléres alternatíva az eddigi reggelink helyettesítésére és szerintem finom is, mindemellett pedig szuper egészséges!!
Hozzávalók 1 személyre:
(kevésnek tűnik, de nagyon laktató én alig bírok vele..)
2,5 evőkanál aprított zabpehely
1 evőkanál chia mag
120 ml tej
méz
1/2 banán
pár szem mazsola
dió
A hozzávalókat (tej, chia, zabpehely) elkeverem, kis műanyag dobozba teszem, majd beteszem éjszakára a hűtőbe.
Reggeli előtt kiveszem, rákarikázok egy fél banánt a magokat és a mazsolát is beleteszem.
Mézzel édesíthetjük.
Chia mag: Dugig van omega 3, omega 6 és omega 9 zsírsav és antioxidánssal. De kalcium, foszfor, kálium, nátrium, cink, réz, mangán is található ebben a pici kis semmiségben. Azt mondják az okosok, hogy szinte semmi a kalóriatartalma! 1 evőkanál magban durván 46 kalória található, jó plusz a tej, amiben megdagad. Rostban és fehérjében is gazdag. Napi fogyasztási javaslat 4 evőkanál, dehát ez eszméletlen sok.
Idén szerencsére még nem szippantott be a karácsony, bár már egy jó ideje próbálkozik minden üzlet ezzel, a plázákról nem is beszélve, ahol már november elején minden fényárban úszott. Viszont az aprósütemények terén már elkezdtem nézelődni, ugye a MÉZESKALÁCS az teljesen alap ilyenkor, bár mellé még csak kellenek szuper kis harapnivalók. A héten egy tipikus, tradicionális karácsonyi aprósütit hoztam, a vaníliás hókiflit.
Úgy imádok pepecselni ezekkel az aprósütikkel, számomra ezeket az apróságokat igazi kikapcsolódás megsütni! Imádnivaló ez a recept, ugyanis már most eszembe jut 3 ízvariáció, ahogy legközelebb elkészíteném. A lentebb leírt receptben mandula van, viszont azt nyugodt szívvel helyettesíthetjük darált dióval, sőt darált mákkal is. A tésztába mindemellett tehetünk reszelt citromhéjat, vagy fahéjat is. Mindenesetre bárhogy készítjük el, a végeredmény mennyei lesz!
Vaníliás kifli
Hozzávalók 40 db kiflihez
170 g szobahőmérsékletű vaj 30 g disznózsír 80 g kristálycukor 90 g darált, pirított mandula vagy dió 240 g búzaliszt 2 csomag vaníliás cukor + porcukor és 2 csomag vaníliás cukor a forgatáshoz
A vajat és a zsírt elmorzsolom a liszttel. Hozzákeverem a vaníliás cukrokat is, majd a porcukrot. Végül az előzetesen mindenféle zsiradék nélkül teflonserpenyőben lepirított, majd kihűtött, majd ledarált mandulát/diót is hozzákeverem. Ezután kézzel összeállítom. Kiöntöm a tésztát a deszkára, megpróbálom henger alakúra formázni. Hűtőbe teszem éjszakára. Másnap felszeletelem durván 1 cm-es darabokra, 15 grammos kifliket formáztam (11-12cm hosszúra sodrom) belőlük. 170-175 fokon kb 18-20 percig sütöm. Miután kivettem a sütőből várok vagy 3-4 percet, majd vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgatom őket.
A következő recept valami eszméletlen finom kis ropogtatnivaló apróság és nem viccelek, ha azt mondom, hogy 30 perc alatt készen van sütéssel együtt cakkom pakk!
A receptet Stahl könyvéből már vagy 4 éve kinéztem és mindig amikor fellapoztam átfutott az agyamon, hogy ‘jaj ki kellene már próbálni’. Na most eljött az ideje. Kis változtatásokkal ugyan, de elkészült és isteni lett! Plusz nagyon kapós!
Reklámok
Diós csavart rudacskák
Hozzávalók 1 nagy tepsihez
Tészta 125 g liszt (+ amennyit felvesz, hogy gyúrható és nyújtható tésztát kapjunk) 1/2 evőkanál sütőpor 1/2 evőkanál kristálycukor 25 ml olaj 100 ml tej 1 csipet só
Töltelék 25 g vaj/margarin 50 g darált dió 50 g kristálycukor 1 kávéskanál rumaroma/sütőrum 1 csomag vaníliás cukor/1 kávéskanál vanília aroma kis citromlé/vagy narancslé/vagy grapefruit lé – annyi amennyitől sűrű, de kenhető állagú lesz a massza.
A lisztet a cukrot, a sót és a sütőport elkeverjük. Az olajat a tejjel a lisztes részhez öntjük. Nekem még kellett bele liszt, hogy összeálljon a tészta nyújthatóvá, és jaj közben lemerült az elem a mérlegemben, így nem tudom mennyit tettem hozzá pontosan. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. A töltelék hozzávalóit összekeverjük és a kinyújtott tésztára kenjük. Pizza vagy derelyevágóval 10 cm hosszú és 3 cm széles csíkokra vágjuk. Megcsavarjuk a kis szalagokat, majd sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. 210-220 fokos sütőben 10-13 perc alatt megsütjük.
Ó az a bizonyos lágy sodóval körülölelt pihe-puha aranygaluska, ami selymes könnyedseggel repít vissza gondtalan gyermekkorom kedves birodalmába!
Kicsiként sosem tudtam megjegyezni a nevét. Tudod, biztos Veled is van úgy, hogy vannak szavak, amik egyszerűen sosem jönnek a szádra, de tényleg sosem. Na, nekem ilyen volt az aranygaluska. Valahogy sehogyan sem akart a nyelvemre jönni, pedig hát.. igazán nem bonyolult. Pici Hanna ezért kreatívan elnevezte ‘pirosbucinak‘, mert anyukája mindig a piros tepsiben készítette és olyan bucisra dagadt. Eszméletlenül tudtam örülni annak, hogyha játszás közben kitámolyogtam a szobámból és megláttam a konyhában, hogy anya pirosbucit készít.
Lelkesedésem mára is változatlan, annyi különbséggel, hogy.. 1. Jelen pillanatban vajmi kevés esélyét látom annak, hogy véletlenül mostanában a konyhámba tévedek és valaki éppen aranygaluslát készítsen. Hát sajnos, bár nincs ezzel baj, imádok sütni, szóval gond egy szál se. 2. A neve pedig már egész ügyesen megy, általában eszembe jut, de hogyha nem, akkor csak kapálózva tudoood tudoood melyikezek.
Aranygaluskánknál nem tudok jönni a szokásos szöveggel, hogy gyors édesség, mert nem az. Egyvérbeli, időigényes, konyhapult fölött görnyedős, pepecselős desszert/főétel, de valahogy mindig szívesen áldozom rá az időm! A reszelt citromhéj eszméletlen a felhő puha tésztában, hogyha pedig igazi vaníliás-tojásos-lisztes borsodóval kínáljuk, maga a mennyország.
Jelen sütésem margójára Reggel fagyasztóvizitet tarva konstatáltam, hogy már morzsája sincs a két hete sütött kovászos túrós batyunak és a sárgabaraclekváros muffinnak sem. Helló sütős nap! Annyi volt a pikantériája mostani aranygaluskámnak, hogy nem egy darab tepsiben, hanem több kicsiben, plusz a végén már 4 db papír muffintasakban sütöttem meg. Egyébként ez a papír muffintasak eszméletlen király, nagyon mutatósan lehet tálalni, hogyha mondjuk vendégek jönnek. Tök klasszul le lehet róla szedni a papírt, olyan szépen megáll. Csodás!
Gyermekkorom kedvence: Az aranygaluska
Hozzávalók ~20×30 cm-es tepsihez
Tészta 260 ml langyos tej 1 kávéskanál porcukor 25 g friss élesztő 500 g BL55 búzafinomliszt 50 g 82%-os szobahőmérsékletű vaj 60 g porcukor 1 tojás 5 g só 1 citrom reszelt héja
Diós rész 190 g darált dió 100 g kristálycukor 100 g olvasztott vaj 50 g mazsola – elhagyható
SODÓVARIÁCIÓK
Igazi tojásosborsodó 2 egész tojás kristálycukor ízlés szerint 1 csomag vaníliás cukor 40 g liszt (BL55 búzafinomliszt) 500 ml tej 100 ml fehérbor/rosé/pezsgő
Pudingos 500 + 200 ml tej 1 csomag vaníliás pudingpor 2 evőkanál vaj/margarin cukor ízlés szerint
Reklámok
Kimérem a lisztet, hozzászitálom a porcukrot és a sót is elkeverem benne. A tejet meglangyosítom, belekeverek 1 kávéskanál porcukrot, belemorzsolom az élesztőt, szórok rá egy evőkanállal a kimért lisztből, ezt elkeverem, majd még egy evőkanállal rászórok. Letakarva felfuttatom. Amíg fut az élesztőnk, a liszthez reszelem a citrom héját és a szobahőmérsékletű vajat. Az élesztős tejet a liszt közepébe öntöm, beleütöm a tojást és dagasztani kezdem (kézzel vagy géppel). Dagasztom egy kicsit a tálban, majd amikor már kezd alakulni a felülete, kiborítom enyhén lisztezett pultra.
Útmutató a kézzel való dagasztáshoz Jön a híres, téves mondat, hogy addig dagasztunk, amíg a kezünkről el nem válik. Tanárunk szerint ilyen nem lesz, csak akkor, ha a végefelé megmossuk a kezünket. Tehát miután kezet mostunk, vagyis hivatalosan is “elvált a tésztánk az edény falától”, jöhet a dagasztás. Pfú, ezt leírni. Fogjuk a tésztát és enyhén lisztezett felületen elkezdjük mondjuk először jobb tenyerünk közepétől indulva GÖRGETVE toljuk el magunktól baloldali irányba, némi erőkifejtés kíséretében, majd visszahúzzuk középre. Aztán bal kézzel görgetjük jobbra. Hogyha jól dolgozunk, a deszkán egy SZIVECSKE fog kirajzolódni a tészta által felvett liszt helyén, hát lehet ennél szebb valami?! Imádom! A dagasztást addig végezzük, amíg a tészta rugalmas, egynemű és sima nem lesz. Ez szám szerint, konkrétan 400 db ide-oda kézzel! Egyszer megszámoltam én elvetemült. A tésztát gömbölyítem, finom mozdulatokkal folyamatosan az oldaláról a közepébe hajtom a szélét, majd megfordítom, ekkor már csodálatosan sima a teteje, majd, mint a cipót kicsit szemből, alulról meghúzom magam felé úgy, hogy a deszkával érintkezik a tenyerem alja, így gömbölyítve tésztánkat. Letakarva duplájára kelesztem 30-40 perc alatt. Figyelem! Ez az időintervallum hozzávetőleges, figyeljük a tésztát, néha fotózom a kelesztés elején és közben is, hogy ugyan nagyjából mikor dupláz.
Közben kimérem a diót és összekeverem a kristálycukorral. A kelesztés vége felé megolvasztom a vajat. Ha megkelt a tésztánk, kinyújtom ujjnyi vastagra. Kis félköröket szaggatok belőle pogácsaszaggatóval. A kis tésztadarabokat az olvasztott vajba mártom, majd a tepsi aljára sorakoztatom őket, amolyan női tetris üzemmódban. Ha egy sor kész megszórom a diós-cukros keverékkel. Nekem 4 sor lett ebben a formában. Tészta, dió, tészta, dió… 170 fokon 35-40 perc alatt megsütöm.
Reklámok
Vaníliasodó
Igazi tojásos borsodó Kimérem a tejet, egy kisebb tála teszek 2 ek. lisztet, és egy kis tejjel csomómentesre keverem, beleütöm a tojások sárgáját is. Közben egy nyeles lábasban felteszem a tűzre a tejet, cukrozom ízlés szerint (nem tudom pontosan, mert én édesítővel készítettem most) közben, amíg nem melegszik fel a tej, a fehérjét 40 g kristálycukorral nem túl kemény habbá verem. Majd visszaugrok a tejhez és habverővel folyamatosan kevergetem, közben beleöntöm a liszt-tojás-tej keveréket. Keverem-kavarom, amíg összesűrűsödik és megkóstolva már nincsen lisztes íze, tehát amíg ki nem főzzük belőle a keményítőt. Oké, ekkor leveszem a tűzről és hozzáhabverőzöm a tojásfehérjehabot, majd felöntöm annyi pezsgővel/fehérborral/roséval, amilyen állagú sodót szeretnék.
Időspórolós – bááár ez hülyeség, mert kb ugyanolyan gyorsan készen lettem a tojásos verzióval is – pudingos verzsön A vaníliás pudingport elkészítem leírásnak megfelelően felöntöm még 2 dl tejjel és elkeverek benne a 2 evőkanál vajat.
