Az Ír szódakenyér után a világ második legegyszerűbb kenyere! Szerintem.

Ömm. Hú már előre tudom, hogy ennek a receptnek kifejezetten örülni fogtok, hogy semmi kovász-hókuszpókusz, meg öregtészta és nincs tele hasonló csúnya és rejtélyes szavakkal. A minap elgondolkodtam és tudjátok, arra jöttem rá..

..hogy annak idején egyenesen belevetettem magam a kovászvilágba úgy, hogy csak egy épphogy stabilnak mondható, kelt tészta ismerettalajon zsonglőrködtem. Ezért hiányoznak az élesztővel készült kenyér receptek a blogon lévő morzsáim közül.

Ámbár.
A jó hír az, hogy ezzel a felismeréssel megnyitottam az élesztős kenyerek kapuját is a blogon, mert csak jól jönnek a kovászos kenyerekhez képest egyszerűbb és lényegesen gyorsabban megsüthető kenyerek is. Jaj ebben is őrült sok lehetőség van: 2 óra alatt is süthetünk kenyeret, vagy akár játszhatunk is az élesztő + kelesztési idő változókkal. Így is lehet csodát művelni!

Viszont jó volt ez a ‘bumm bele a közepébe‘ módszer, mert a mostani fejemmel – nevezzük tudásnak, vagy tapasztalatnak – már biztosabban megyek neki a kenyérsütésnek – legyen az akár kovászos, akár élesztős – és törekszem arra, hogy mindezt átadjam Nektek. Mindez alatt pedig azt értem, hogy Ti is úgy tudjatok sütni, olyan érzésre (-Hát kis angyalom, amennyit felvesz!)  és ránézésre, mint nagymamáink. 

Mert ekkor, alapvetően, már Tietek a világ összes kenyere és péksüteménye! Hajrá, had szóljon! Süssünk otthon kenyeret!

Süssünk érzéssel!
Mert hiába tüntetem fel, hogy x lisztmennyiséghez mennyi folyadékot adtam, vagyis javasolok, ha másfajta lisztekkel dolgozunk, más mennyiséget fog felvenni, ami kicsit mindig más tésztát eredményez. Oké, azért olyan nagy eltérések nem lehetnek, de értitek. A kelesztési idő pedig tényleg csak egy hozzávetőleges keretet nyújt, ezt aztán a világon nem lehet pontosan meghatározni. Itt igazán résen kell lenni, mert hogyha ezt a receptet valaki nyáron készíti el, akkor 50 perc alatt úgy túlkelhet a tészta, hogy lefolyik a pultról és szanaszét pukkan. Persze akkor mehet öregtésztának, gond alapjaiban egy szál se, csak oda a mindennapi aznapra.

Egyébként ez volt az a csütörtöki nap, amikor nem akartam sütni, ezért direkt hazajöttem anyáékhoz Egerbe. Ámde pech, hogy itt is minden adott már a kenyérsütéshez – mióta apát is megfertőztem a kovászolással – és az is, hogy reggel úgy megkívántam a jó tocsogós ketchupos-majonézes-mustáros, francia pirítósban összenyomott, sonkás-sajtos melegszendvicset.

Annyi volt a bökkenő, hogy otthon csak az a nagylyukú Earl Grey teás receptem alapján készült, Wessex Mill lisztet tesztelős, kovászos kenyerünk volt, abba pedig ilyen tocsogós dolgokat tenni, bizony, nem lehet, mert full átfolyik rajta.

Hát most tessék. Így sütöttem hát egy gyors, élesztős fastfood kenyeret, ami tömörebb, mégis lyukacsos szerkezetű, így tökéletesen alkalmas a perfekt, általam megálmodott melegszendvicshez.

Fehér kenyér (30%) teljes kiőrlésű búzaliszttel

Hozzávalók 884 grammos veknihez
600g (100%) liszt:
– ebből 180g (30%) teljes kiőrlésű búzaliszt
– 420 g (70%) BL80 búzakenyérliszt*
400ml (67%) langyos víz
1 teáskanál kristálycukor
18g (3%) friss élesztő
12g (2%) só ~ 2 teáskanál

*BL80 búzakenyérliszt hiányában fele BL55 búzafinomliszttel, fele búzarétesliszttel (nagyobb szemcsenagyságú, kétszerfogós liszt) dolgozok. 

Recept áttekintése röviden. Összeállítom a tésztát, kidagasztom max 35 perc alatt, duplájára kelesztem (nálam 50p volt ~20 fokos konyhában). Formázom, szakajtóban duplájára kelesztem (~50 perc kb). Összesen 1 órán keresztül sütöm jénaiban, vagy vaslábasban.
Konyha hőmérséklete: 20 fok körül – kelesztési idő viszonyítása miatt fontos infó.

Tészta összeállítása. Kimérem és átszitálom/vagy habverővel átkeverem a lisztet, hogy kellően levegős legyen, jöhet bele a só is. A friss élesztőt kis (az összes vízből veszek el kb 100ml-t) langyos vízben kis cukorral teljesen elkeverem, ráhintek egy evőkanál lisztet a kimért adagból, letakarom konyharuhával, majd felfuttatom. Ha felfutott az élesztő a liszt közepébe öntöm, majd mehet még bele a langyos vízből, de semmiképpen sem öntöm bele rögtön az egész vizet.

Dagasztás & kelesztés. Első körben anyáék kézi robotgépének (Bosch 300W) dagasztókarját használtam a dagasztáshoz, 10-15 percen keresztül dolgoztattam. Az edény szélén lévő tészta és lisztmaradványokat tésztakaparóval leszedem és őket is beledagasztom a tésztába. Amikor már nem ragadt hozzá a kezemhez, hanem szép sima lett a felülete, ha hozzányomtam kicsit az ujjam, akkor letakartam és pihentettem 10 percet. Mire visszamentem a konyhába, már egy kicsit kelt a lelkem, de ekkor még egyszer nekimentem, újra megdolgoztam a dagasztókarokkal (5 perc), deszkára borítottam és kézzel 200x (ide 1 – oda 2) megdagasztottam a cukrászsuliban tanult módszer* szerint. (Instagram highlightban rá tudtok nézni: itt!) A végére kirajzolódott a szívecske. A kulcs a megfelelő dagasztásban rejlik. Rendesen ki kell azt a tésztát dagasztani. Visszatettem a tálba, letakartam és 50 perc alatt a duplájára kelesztettem.

* Cukisulis dagasztás / Fogjuk a tésztát és enyhén lisztezett felületen elkezdjük mondjuk először jobb tenyerünk közepétől indulva GÖRGETVE toljuk el magunktól baloldali irányba, némi erőkifejtés kíséretében, majd visszahúzzuk középre. Aztán bal kézzel görgetjük jobbra. Hogyha jól dolgozunk, a deszkán egy SZIVECSKE fog kirajzolódni a tészta által felvett liszt helyén, hát lehet ennél szebb valami?! Imádom! A dagasztást addig végezzük, amíg a tészta rugalmas, egynemű és sima nem lesz.

Formázás. Amikor megkelt, deszkára borítottam a tésztát, ekkor kicsit leenged, de ez pont nem baj, muszáj is, hogy egy kicsit kinyomkodjuk belőle a levegőt, hogy újra életre kelhessen a formázás után, a második kelesztéskor.

Szóval a kenyértésztát finoman, kis téglalap alakúra húzom és közben óvatosan távozik belőle a levegő. Könyvhöz hasonlóan összecsukom, először az egyik, majd a másik oldalról úgy, hogy a két fül fedje egymást, így egy hosszúkás tésztát kapok, amit fentről elkezdek bejglihez hasonlóan felcsavarni/görgetni, közben ahogy csavarom fixálom/hozzányomkodom a csavart részt a deszkán lévő tésztához és így haladok végig. Közben kicsit nyújtom, hosszítom a veknim.

Második kelesztés. Sűrűn lisztezett konyharuhával bélelt szakajtóba illesztem úgy, hogy a szép része nézzen alulra, a fenekén lévő illesztés pedig felülre essen, engem nézzen. Betakargatom a konyharuha lelógó részével és a duplájára kelesztem. (45-50 perc volt 20 fok körüli konyhában)

A sütőt, a hideg sütőbe helyezett jénaival együtt 240-250 fokosra kapcsolom kb. a kelesztés 15. percében, hogy biztosan felmelegedjen, mire megkel a kenyér és azért inkább 240-250 fokra fűtsünk, mert amíg az edénnyel zsonglőrködünk, kiszökik a meleg és pont 230-on fog megállni, mire betesszük.

Sütés. Dobpergés, most jön a kedvenc részem, amit úgy imádok összelogikázni, hogy mit hova teszek. Kikészítek 2 jókora vágódeszkát, a gilette pengémet. Az egyik deszkára kiteszem a forró jénait, gyorsan visszaszaladok a sütőhöz, becsukom az ajtaját. Leveszem a jénai tetejét és ráteszem a másik vágódeszkára. Fogom a kenyeret, kibugyolálom és óvatosan belefordítom a sütőpapírral bélelt jénaiba. Gilette pengével bevágom – egy határozott, mély vágással, majd visszateszem a jénai tetejét, futás a sütőhöz, kinyit, visszarohan a jénaihoz, betesz és rácsuk. 230 fokon 40 percig, majd 200 fokon további 20 percig sült. Az utolsó 15 percben levettem a jénai tetejét. Vigyázzunk, mert nekem sikerült megégetnem a kiáramló gőzzel a kezem (még sosem jártam így, rendesen meglepődtem).