Rapid kivitel, leveles tésztából.
Hát mi ez a trópusi nyár, hogy a hajam olyan, mint a nagymamák haja dauer után és Boborján össze-vissza kószáló, szálló szálas szögfrizurájának keveredése?! Hogy az embernek semmihez sincs kedve?! Hogy rögtön fáradt, amikor épphogy csak felkel?! Hogy nincs kedvem órák hosszat a konyhában talpalni, de mégis úgy ennék valami finomat, ami ráadásul egy normálisabb makrókkal megáldott sütemény (értem ezalatt, hogy nem 100% szénhidrát)?!
Elkenegetgettem a lapocskákat, megpötyögtettem a töltelékkel, betettem a sütőbe, én pedig visszacsücsültem olvasni a Kossuth Rádió Szellem a fazékból c. gasztro műsorának aláfestése mellett. Olvastam, majd megszólalt az időzítő, odaléptem a sütőhöz, kivettem, konstatáltam, hogy ez jó csúnya lett, jól kirepedt, de a következő percben már el is engedtem (Ki látja, meg egyébként is egy ilyen rapid sütitől szépséget elvárni ilyen időben, nem lehet! :D) és örültem annak, hogy kisült és csupa finom édes túróillattal töltötte be csöppnyi lakásunk komor hangulatát.
Megvártam amíg langyosra hűlt és jó hideg tejjel megkóstoltam és hopsz, hát máris előbújt egy halvány szombat délelőtti mosolyka. Mondjuk a túrótölti felét sikeresen becuppantottam még mielőtt betöltésre került volna, szóval lehet ez már a második vagy harmadik mosoly volt a napban, de tény, hogy ebben az időben ritkábban szórom. Csak cummogok és bosszankodok. Szörnyű vagyok néha, mert az időn aztén végképp fölösleges panaszkodni, de ennek ellenére mégis teszem.
Réteslap
Mivel a múltkori villám diós rétesemet napokig emlegették, így a legközelebbi vásárláskor ismét vettem egy réteslapot és mellé túrót. A túrót rögtön betettem a fagyóba és vártam a megfelelő időpontot, ami akkor lesz nálunk esedékes, amikor minden maradék süti elfogy a fagyasztó aranytartalékából. Nálunk szigorú FIFO elv (first in first out) van. Nem sütünk addig, amíg a készlet ki nem ürül, nem főzünk addig, amíg az előző kaja el nem fogy, persze ha felturbózást igényel, akkor hozzábuherálunk. Bosszant bennünket, sőt engem kifejezetten bűntudattal tölt el, ha bármilyen kaját a kutyáknak kell odaadni. Így kialakultak nálunk bevett gyakorlatok.
Szóval ma pont semmi süti nem volt és jött ez a gyönyörű trópusi szombat reggel, amikor már éjszaka is gyulladtam meg, ám olyan borulat volt, hogy az egész konyha szürke és tudtam, hogy ez az a nap, amikor Hanna őrült nagy kedvvel túrós rétest fog készíteni. Ebben az a jó, hogy tényleg még kedv se kell hozzá, mert annyira egyszerű, hogy kedvetlenül is összerakja az ember. Utána pedig olyan jól esik neki egy jó nagy pohár hideg tejjel, hogy még ezt a hülye időjárásos, semmihez sincs kedved szombati napot is képes feldobni.
A frankfurti leves után rétessel adtunk a kedvnek, most pedig leülönk Babette lakomáját nézni. Ha már filmek, a héten az Ifjúság volt a felfedezett kedvenc. Olyan ritkán találni tényleg jó filmet. Na, ez az. Maradandó, örökké beléd ég. A Babette lakomája is és az Ifjúság is. Páratlanok.
Túrós rétes
Hozzávalók 2 rúdhoz
6 réteslap
500 g túró
2 evőkanál tejföl
kristálycukor
1 csipet só
1-2 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom reszelt héja
mazsola
Lapok kenéséhez és tetejéhez: 100 ml tejföl, 50 ml étolaj
A töltelékhez a túrót összekeverjük a kristálycukorral, a vaníliás cukorral, a citrom reszelt héjával, egy csipet sóval, 2 evőkanál tejföllel. Az első rúd réteshez egy tiszta konyharuhán 3 réteslapot egymásra helyezünk és mindegyiket közben megkenünk a tejföl és olaj keverékével. A túrótöltit rápötyögtetjük, két oldalsó szélét kicsit a töltire hajtjuk, majd a konyharuha segítségével feltekerjük és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Tetejüket szintén tejföl és olaj keverékével kenjük. Sütési idő és hőfök változó lehet, mert a régi villanysütőmben 200 fokon 20 perc alatt megsült, a gázba több kellett neki, közben egyszer megfordítottam a tepsit, hogy nagyjából egyenletesen süljön.
